Európai kóborlás 46.nap - München BMW Welt

Utolsó napom volt ez a mai a komfort és az állandó társaság jegyében. Délelőtt összeszedtem mindenem, Anyummal beültünk az autóba, Juci néninek megköszöntünk mindent, és mentünk. Anyum haza, én meg északra.
Anyumat elvittem autóval Münchenig, ott megcsodáltam kívül-belül az ÖBB Railjetet, elbúcsúztam Anyumtól, és maradtam magam, megint.
Kiba-retek meleg volt ma, főttem-sültem, mikor épp hol voltam. Münchenben megnéztem az olimpiai parkot, és a mellette levő BMW Világot, nagyon pöpec program volt! Szebbnél szebb bömiket láttam, futurisztikus környezetben, és ami a lényeg: klimatizált teremben. Kijőve a melegbe már nem volt annyira jó, így meg sem néztem München egyik nagy nevezetességét, a kastélyt. Inkább elindultam Stuttgart irányába, hogy közel kerüljek a Porsche múzeumhoz.

Retek melegben, erős forgalomban, és az autópályán lévő dugóban kezdődött utam, majd retek melegben, erős forgalomban, megálltam útközben egy kisvárosban szellőztetni. Felforrtam az autóban, muszáj volt beiktatni a pihenőt. Günzburg volt a hely, ahol találomra megálltam. Nagyon fasza kisváros, szép óvárossal, sok kiülős hellyel. Itt kedvet kaptam beiktatni napi programomba Ulm városát, amúgy is útba esett. Autópálya, kétszer három  sáv: a legbelsőben durvult a helyzet, nem mertem volna odamenni adott körülmények között (bringa a csomin, tömött autó sorok). Aztán még mindig retek melegben jött egy 30 km-es útszűkülés és 80-as tempó. Életem leghosszabb autópálya építését láttam eközben a 30 km alatt. Jobbra mellettem az út szélét jelző betontömbök mögött, hatalmas területen folyt az erdő menti autópálya-építés. Markolók, daruk, billencsek, és rengeteg megmozgatni való föld. Szállt a por, ahogy dolgoztak a behemótok. Aztán láttam a szembejövő sávban 2 km-es dugót, melynek oka egy karambol volt a szűkítésen valahol. Szívás, de nem nekem, én hasítottam nyolcvannal az ellenkező irányba.

Nagy nehezen csak elértem Ulmba. Először gyalog akartam nekivágni a városnézésnek, de aztán elnéztem minden irányba, és nagyon messzinek tűntek a templomtornyok gyalog, úgyhogy bringára pattantam. Este héttől kilencig jártam Ulmot. Itt folyik a Duna, szép partszakaszt csináltak neki, itt van az Ulmer Münster, egy bazi nagy templom (belülről is fantasztikus), a főtér, és a sok szép régi ház. A rengeteg söröző megadta a feelinget, nyüzsi volt. Kedvet kaptam elfogyasztani a csomagtartóban tékozló Paulaner sörömet, de ehhez az kellett, hogy találjak egy éjszakázóhelyet, ahonnét már nem megyek tovább autóval. És akkor zöld zászlót kapok a sörfogyasztásra.

Ulm és Stuttgart között találtam meg az optimális parkoló-pihenőt, az autópálya mellett, itt töltöttem a sörömet, és az éjszakát. Egy hét óta az elsőt egyedül.