Ma már az egyik utolsó napomat töltöttem Svájcban, hamarosan átmegyek az ismeretlenbe: Németországba. Azért ismeretlen, mert oda nem készítettem útvonaltervet, illetve azt sem tom, mit érdemes ott megnézni. Úgyhogy lehet, hogy először átrohanok a németeken, hogy régi álmomat beteljesítsem, s Amsterdamban legyek.
Ma azért még Svájcnak egy igen szép városában, Sankt Gallenben voltam, megnéztem a csodásan díszített barokk templomot, a hosszú-hosszú sétálóutcákat, a kétcsuklós trolibuszokat, és lejártam a lábam. Délutánra már úgy ismertem a várost, mint a tenyeremet. A belvárost azért, mert ott járkáltam, a külvárost azért, mert ott kerestem és találtam parkolót. Ma csupán 3 km-re tudtam letenni a kocsit a központtól, így igen kényelmesen tudtam betekerni a tutiba, ahonnét gyalogszerrel közlekedtem. Egy autóig való el, majd onnan való visszabringázást követően beültem egy mekibe, nyomattam egy fincsi csokis fánkot, és neteztem picit. Egyrészt e-maileztem, másrészt letöltöttem a jó öreg Fehérvár Travel honlapjáról egy-két Németországot is érintő körutazást, hogy legyen miből ihletet merítenem, ha átlépem hamarosan a határt. A mekis netezésem elég viccesen indult, és jót derültünk a szitun a pultos csajéval, aki nagyon segítőkész volt. Nem igazán találtam a mekiben a netet. Mármint a netbook nem érzékelte a wifit. Én egyenlőre még nem vagyok képes a légben terjedő internet befogadására, még nem fejlesztettem ki magamban eme sokadik képességet. Szóval nem vót wifi, pedig kellett vóna lönnie no. Mivel csak én voltam jelen a mekiben, nem voltam rest körbejárni az étterem minden zugát, magam előtt tartva netbookom, mint valami szent ereklyét, s addig-addig menni, míg be nem méri a kütyüm a gyér jelerősségű wifit. Sikerrel jártam, nagyjából tíz méterrel odébb találtam meg a netet, mint ahová elsőként leültem. Ezt a keresést egy zsúfolt helyiségben igen vicces lett volna kivitelezni. A netezéstől függetlenül egy dologban biztos voltam: első a közel lévő Boden-i tó.
Rorschach városközpontot ütöttem be a naviba, mert térképen az volt a közelben levő legnagyobb kiterjedésű város. Igen jól döntöttem, mert nagyon fasza hely! Főleg a Bodensee miatt, de ez mellékes. Itt is nagyon jó ingyenes parkolót találtam, 2 km-re a központtól, egyre jobb vagyok ezen a téren! Gyönyörű kánikulai idő kerekedett mostanra, s végig dzsalva a tóparton szabad-strandok, éttermek, és sok szép luxusautó ámított el. A mai kedvencem egy military-zöld újféle típusú Lamborghini volt, matt fényezéssel. Úgy nézett ki, mint egy lopakodó vadászrepülőgép. Valami burzsuj fürdő előtt parkolt. Azért láthattam ily sok szépet, mert elindultam Rorschachból bringaúton a tó mellett nyugatra. Kellemes napsütéses időben, tökéletesen sík terepen csak úgy repültek a percek és a kilométerek. Nem beszélve arról, hogy a városközpontban levő kikötő mellett, egy árnyékos padon benyomtam egyik legfinomabb svájci söröm, egy St.Galler sörspecialitást, amit itt dobnak össze St.Gallenben. Ez azért megadta az alapzöngét. :) Bringáztam, napoztam, sasoltam mindent, oszt egy szomszéd faluba érve visszafordultam, mert érdekelt a másik irány is, és be akartam osztani az erőmet. Visszaértem Rorschachba, majd tovább mentem a tóparton. Belebotlottam egy Hundertwasser által tervezett épületbe, a Staad és Altenrhein között lévő Markthalle Altenrhein-ba. Csipázom ezt a fajta építészeti stílust, már Bécsben is volt szerencsém Hundertwasser keze munkáját megnézni, sőt Linzben is akadt egy tenyér alakú szökőkútja.
Nagyon megörültem ma, mert Anyum hívott telefonon, hogy végre elérte a Németországban, München mellett élő rokont -aki eddig "Jugóban" nyaralt-, és simán örülne nekünk, ha mennénk pár napra, illetve egy hétre oda hozzá. Tök jó lesz egy hétig nem nomád körülmények között élni! Kezd mostanra kikészíteni ez a vándorló életmód, jó lesz egy kis ejtőzés. Holnapután délutánra beszéltük meg a találkozót Anyummal, Münchenbe, a főpályaudvarra. Még egyikünk se volt ott, így izgi lesz. Nálam van térkép, meg navi, Anyumnál meg telefon, úgyhogy megoldjuk. Én leszek a sofőrje a németországi rokonhoz, aki Münchentől relatíve nem messze lakik. Zsír lesz
Ma azért még Svájcnak egy igen szép városában, Sankt Gallenben voltam, megnéztem a csodásan díszített barokk templomot, a hosszú-hosszú sétálóutcákat, a kétcsuklós trolibuszokat, és lejártam a lábam. Délutánra már úgy ismertem a várost, mint a tenyeremet. A belvárost azért, mert ott járkáltam, a külvárost azért, mert ott kerestem és találtam parkolót. Ma csupán 3 km-re tudtam letenni a kocsit a központtól, így igen kényelmesen tudtam betekerni a tutiba, ahonnét gyalogszerrel közlekedtem. Egy autóig való el, majd onnan való visszabringázást követően beültem egy mekibe, nyomattam egy fincsi csokis fánkot, és neteztem picit. Egyrészt e-maileztem, másrészt letöltöttem a jó öreg Fehérvár Travel honlapjáról egy-két Németországot is érintő körutazást, hogy legyen miből ihletet merítenem, ha átlépem hamarosan a határt. A mekis netezésem elég viccesen indult, és jót derültünk a szitun a pultos csajéval, aki nagyon segítőkész volt. Nem igazán találtam a mekiben a netet. Mármint a netbook nem érzékelte a wifit. Én egyenlőre még nem vagyok képes a légben terjedő internet befogadására, még nem fejlesztettem ki magamban eme sokadik képességet. Szóval nem vót wifi, pedig kellett vóna lönnie no. Mivel csak én voltam jelen a mekiben, nem voltam rest körbejárni az étterem minden zugát, magam előtt tartva netbookom, mint valami szent ereklyét, s addig-addig menni, míg be nem méri a kütyüm a gyér jelerősségű wifit. Sikerrel jártam, nagyjából tíz méterrel odébb találtam meg a netet, mint ahová elsőként leültem. Ezt a keresést egy zsúfolt helyiségben igen vicces lett volna kivitelezni. A netezéstől függetlenül egy dologban biztos voltam: első a közel lévő Boden-i tó.
Rorschach városközpontot ütöttem be a naviba, mert térképen az volt a közelben levő legnagyobb kiterjedésű város. Igen jól döntöttem, mert nagyon fasza hely! Főleg a Bodensee miatt, de ez mellékes. Itt is nagyon jó ingyenes parkolót találtam, 2 km-re a központtól, egyre jobb vagyok ezen a téren! Gyönyörű kánikulai idő kerekedett mostanra, s végig dzsalva a tóparton szabad-strandok, éttermek, és sok szép luxusautó ámított el. A mai kedvencem egy military-zöld újféle típusú Lamborghini volt, matt fényezéssel. Úgy nézett ki, mint egy lopakodó vadászrepülőgép. Valami burzsuj fürdő előtt parkolt. Azért láthattam ily sok szépet, mert elindultam Rorschachból bringaúton a tó mellett nyugatra. Kellemes napsütéses időben, tökéletesen sík terepen csak úgy repültek a percek és a kilométerek. Nem beszélve arról, hogy a városközpontban levő kikötő mellett, egy árnyékos padon benyomtam egyik legfinomabb svájci söröm, egy St.Galler sörspecialitást, amit itt dobnak össze St.Gallenben. Ez azért megadta az alapzöngét. :) Bringáztam, napoztam, sasoltam mindent, oszt egy szomszéd faluba érve visszafordultam, mert érdekelt a másik irány is, és be akartam osztani az erőmet. Visszaértem Rorschachba, majd tovább mentem a tóparton. Belebotlottam egy Hundertwasser által tervezett épületbe, a Staad és Altenrhein között lévő Markthalle Altenrhein-ba. Csipázom ezt a fajta építészeti stílust, már Bécsben is volt szerencsém Hundertwasser keze munkáját megnézni, sőt Linzben is akadt egy tenyér alakú szökőkútja.
Nagyon megörültem ma, mert Anyum hívott telefonon, hogy végre elérte a Németországban, München mellett élő rokont -aki eddig "Jugóban" nyaralt-, és simán örülne nekünk, ha mennénk pár napra, illetve egy hétre oda hozzá. Tök jó lesz egy hétig nem nomád körülmények között élni! Kezd mostanra kikészíteni ez a vándorló életmód, jó lesz egy kis ejtőzés. Holnapután délutánra beszéltük meg a találkozót Anyummal, Münchenbe, a főpályaudvarra. Még egyikünk se volt ott, így izgi lesz. Nálam van térkép, meg navi, Anyumnál meg telefon, úgyhogy megoldjuk. Én leszek a sofőrje a németországi rokonhoz, aki Münchentől relatíve nem messze lakik. Zsír lesz



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése