Európai kóborlás 36.nap - Züri

Az éjsötét, hót csöndes, totál kivilágítatlan éjszakai pihenőből reggelre repülőtér közeli légifolyosó lett. Arra keltem hatkor, hogy zsinórban zúgnak el a fejem fölött a bő ingek. Nem gáz, pont ideje volt felkelni, hisz várt ma is Zürich. Ezúttal trükkös cuccokat pakoltam össze a bringatatyóba és a hátizsákomba. Egyrészt nutellás-lekváros reggelihez valót, meg gyümölcsöket, másrészt kamerát-fényképezőt-netbookot, így felkészülvén az egész napos kolbászolásra. A reggeli Zürichbe való lejutásom a dombon töltött éjszaka után még simábban ment, mint tegnap. Immár harmadszorra siklottam le a kanyargós, sok kilométer hosszú lejtőn. Olyan helyismeretre tettem immár szert, hogy a villamosok és trolik között szambázok, közben vigyázok a zebrán járó-kelő járókelőkre, és még autókkal sem üttetem el magam. Hát kell ennél több? Nemtom, minek hoztam a bringához buksisakot, eddig nem volt rajtam, bár párszor a körülmények indokolttá tették volna. Jah de, hazudgálok itt mindenfelé: egyszer mégis volt rajtam a bukó, amikor a Grossglockner panorámaútról jöttem
lefelé bringával. Mondjuk akkor jót tett a biztonságérzetemnek, hogy védte valami az agyamat.
Szóval Zürich ma is, akárcsak tegnap! Ma nem sörös állapotban voltam jelen, csak úgy józanul, ahogy egy kóborló srácnak illendő. Felcsaptam a kamerámat a bringa kormányára, rögzítettem cselesen, s karikáztam a tegnap felfedezett szép helyeken, immár videofelvétellel kombinálva ezt. Tegnap nem tettem, úgyhogy ma írom le Zürichet. Zürich. Nah nem csak ennyi, hanem... Ezer arca van! A külvárosról és agglomerációról nem érdemes sokat írni, lakóházak, boltok, műhelyek. Ami kiemelendő, az a nagyon jó tömegközlekedés, a széles, jó minőségű utak, a bringabarát felfestések, és a tisztaság. Nincs szemét! Ma reggel láttam ennek okát is: a Zürich-i tó partjára érve láttam egy sereg szorgos klínert, akik az este szemetét fújták, söpörték, szedték, tolták össze. Ugyanis az emberek itt is szemetelnek, és valamiért reggelre összegyűlik a sok kula. A városkép tiszta képének megőrzése végett reggel hattól kilencig itt konkrét nagytakarítás zajlik, hatalmas erőkkel. Mire felébred, vagy megérkezik a városba az átlag turista, rend és tisztaság van.
A bringázós videózás után megpihentem a tóparton, benyomni a nutellás-lekváros reggelimet. Szóba elegyedett velem az egyik szimpi takarítócsaj, korombeli lehetett. Szívesen csevegtem volna vele, de nagyon fura angollal mondta a magáét, nem értettem egy szavát sem, csak talán a csokit -gondolom a nutellára célzott. Szívesen megkérdeztem volna tőle, honnan jött, mióta és mennyiért csinálja fontos munkáját, de foghíjas szókincsem utamba állt. Zürich, kedd reggel, hát igen. Nagyon szép hely, még mindig nem írtam róla sokat, csak hogy tópart, meg ezer arca van. Nos, az ember ahogy leér valamelyik irányból a városközpontba, tuti hogy lejtőn fog jönni, mert a városközpont a környék legalacsonyabban fekvő pontja. Elsőként a szűkülő utcák, majd a macskaköves sétálóutcák jelzik az óváros közeledtét. A villamosok sűrűsödnek, az autók fogynak. Minden verdát mélygarázsba pakolnak, hogy szúrja a szemet. Az üzletektől és éttermektől hemzsegő óváros "szokásos svájci mód szerint" kellemes sétára ad lehetőséget, Svájc összes valamirevaló városában ezt megteheti az ember. Zürich amitől jobb, az az öbölszerű fekvése, illetve hogy a tó

csücskében folyó folytatja útját egészen a főpályaudvarig, meg talán tovább is. Railcity-nek hívják itt a pályaudvart, mely hasonló a pesti Nyugatihoz, csak itt modernebbek a vonatok, és kevesebb a csöves (nincs). A Railcity mellett megint sétálóutcák, de ha a folyóparton haladunk, találkozhatunk a város szinte összes nevezetességével. Itt nagyon sok ház sok száz éves, viszont fel vannak újítva, így az ember időutazáson vehet részt. Fej jobbra, fej balra, kapkodni kell a tekintetet, mert minden irányba nagyon szép épületek, barátságos apró hidak a folyón átívelve, egy templom itt balra (Grossmünster), egy amott a folyó túlpartján jobbra (Fraumünster), szemben a folyóba nyúló városháza, de van itt számos kávézó és üzlet is menet közben, szóval nem unatkozós a menet.
Okés, van sok sétálóutca, van szép folyó sok kőhíddal, van sok szép hatalmas templom, de mi van még? Hát van Züri feeling. Mert itt a WC az ZüriWC, a szemetesbe az ZüriSack (Sack magyarul zsák) való, a régi épületre AltZüri van írva (ejtsd cürivécé, cürizakk, altcüri). Kedvencem a ZüriWC, egy sci-fiből kiragadott, belülről fényesre polírozott fémkabin, mely kiszolgálja minden igényét az embernek. És higiénia a köbön! Itt nem szaroznak. És sok ZüriWC városszerte. És ingyenes. És ez jó! A nagy cürizésben találtam végre egy MesserShop-ot (bicskabolt), ahol a két legmenőbb svájci-bicska gyártó, a Victorinox (ilyen van nekem) és a Wenger összes terméke helyett kapott. Ilyet üzletet kerestem egész svájci létem óta. Nah itt megtaláltam! Nyálcsorgatás minden irányba, szerintem a boltosnak fel kellett utánam mosnia. Vettem itt valamit, de mivel nem csak bicska, hanem kések, órák, bőrtokok, hátizsákok, lámpák, sátrak, miegymás volt a boltban, nem árultam el sok mindent, hogy milyen terméket vettem, és főleg azt nem, hogy kinek. Hehe!

Még csak reggel tíz volt, pont kinyitott Zürich egyik legnagyobb nevezetessége, a Grossmünster nevű bazi magas templom. Bementem hát, hogy mizu. Nagyon szép festett ablakok, hatalmas belső tér, hatalmas csend. Hopp, láttam, hogy fel lehet dzsalni a toronyba, város fölé, körbenézni. Rászántam a 4 frankot, nekem ennyit megért Zürich felülről. Nem bántam meg, sok lépcsőzés után felértem a kilátó erkélyekhez, és néztem kifelé. Körbe-körbe, csodaszép látvány minden irányban. Lőttem panorámaképeket, pergettem a videókockákat, véstem az agyamba a látványt. Egy fanatikus félméteres objektívvel a szálló galambokat fényképezte, a kínaiak temérdek kütyüvel felszerelkezve jöttek-mentek, csak én voltam az a lökött, aki egy órát el tudott itt fent tölteni, hogy magába szívja az összes látnivalót.
Végül csak lejöttem a toronyból, toltam még egy kör nutellás-lekváros finomat a nagy kalandra, majd becsüccsentem egy szűk utcából nyíló házak köré szorított téren levő kávézóba, ahol korombéli felszolgáló srác segített netbook töltési lehetőséget találni, meg jófajta német rap-et tolatni megállás nélkül. Rákattantam.

A svájci frankom elfogyott, ami készpénzem volt, így euróval fizettem. Már úgyis csak egy-két napot szándékozom Svájcban tölteni, aztán megyek Németországba. A kávézóban nagyon jól esett ejtőzni. Ezután még mentem egy kört a bejáratott helyeken, bevásároltam egy Coop-ban, leültem egy ligetben, majd úgy éreztem, tovább kell állnom. Feltekertem kínkeservesen a kocsihoz, rápihentem az indulásra, olvastam egy keveset, és hajtás pajtás!
Sankt Gallen-t szemeltem ki célul. Ez autópályán egyszerűen megközelítő volt, és naná, hogy találtam egy Autogril-t (pihenő-parkoló, étteremmel). Ezzzaz! Megtisztultam a Züri-kosztól, behörpintettem egy 1664 Kronenbourgot, játszottam dorombon, majd jött a jól megérdemelt pihi.
Ma döbbentem rá egy autópálya mellett látott városjelző tábla alapján, hogy amit tegnap meg ma mondtak nekem a szemben jövők, az nem Grüss Dich (Üdv Neked), mint ahogy azt az osztrákok mondják. Nem ám, itt már elváltozott valami fura becézgetős irányba a nyelv. Itt már "Grüzie" a trendi, ezt kell mondani. Kiejtésben nem sok különbség van (grüsszdih, grücih), de most már értem, mi ez a sok cé betű a köszönések során. Megint kezd olyan fura nyelvjárás lenni errefelé, mint amikor átjöttem először Svájcba. Mondjuk ez érhető, hisz kezdek visszatérni arra a területre. Rétoromán, vagy milyen nyelv ez. Szerintem jól beszívott egy csapat német nyelvész, és megalkotta a német nyelv egy új változatát, azt ami itt van, a svájcit. Őrület... :) Számomra vicces, mert olyan, mintha mindent becéznének.
Még valami: tegnap a neten megnéztem a Hang Drum nevű hangszer történetét. Ez a kinézetével és hangzásával ellentétben nem egy ősi, távoli kontinensről származó hangszer. Ezt pár éve egy svájci faszi "találta fel", és elég horror áron lehet hozzájutni, mivel mai napig csak ő gyártja. Pedig szemet vetettem rá, jó lenne egy saját, amin lehetne játszani. Amúgy Bernben él az emberünk, aki csinálja ezt a hangszert, így már érthető, hogy miért találkoztam Bernben Hang-on játszó utcazenésszel. Lehet, hogy ő gyártja? Bakker, és nem kérdeztem meg tőle, ááá...