Tegnap még világosban aludtam el, és bunda mód aludtam, ami fáradtságomat mutatja. Csendes, nyugodt éjszakát tudhattam a hátam mögött. Olyan frissen ébredtem, hogy csipa-pattintás után negyed órával már a túrámra indultam. Papíromon egy 6 km-es, közel két órás könnyű kirándulás leírása szerepelt, nekem ezt a távot oda-vissza kellett számolnom, plusz amíg eljutok a parkolóhelyemtől a kiindulópontig, tehát mindent összesítve 16 km-es túrának néztem elébe.
Nagyon aranyos erdei ösvényen haladtam, Zürichtől délnyugatra, egy kisebb dombon, erdős területen. Üetlibergben szembesültem a helyi hév hálózattal (S-Bahn), nos kérem alássan Zürich és környéke huszonvalahány hév vonalat tudhat a magáénak, ennek egy része hegymenet. No comment. Jót kacagtam a Zürich környéki településneveken, melyeket a térképen láttam. Sok errefelé az „ikon”, több mint a munkahelyi számítógépemen az „asztalon”. Zürich agglomerációjában a következő települések találhatóak, a teljesség igénye nélkül: Stallikon, Adlikon, Uetikon, Dietikon, Optikon, Wetzikon, Witikon. Nagyon fura! Üetlibergtől (ez is mókás név számomra) Felseneggig kirándultam, igazi könnyed séta volt, szintkülönbség szinte nyúlla. Egy jópofa Planetenweg (Bolygók útja) túrajelzéssel egy irányba haladtam, amely a túraútvonal hosszához arányosítva mutatta be a Naprendszer bolygóinak egymástól való távolságát. Tehát az első métereken a Nap, majd a Merkúr, kicsit messzebb a Vénusz, a Föld, a Mars, majd sok-sok séta után a Jupiter, és a többi bolygó következett, az útvonal végén pedig a Plútó. Minden bolygót egy fém gömb szimbolizált, mérete és alakja relatíve stimmelt, és egy sziklára fel volt írva az égitest minden fontosabb adata. Tehát az ember sétája során érzékelte a bolygók közti távolságot egy a milliárd arányban lekicsinyítve, s közben meg is ismerhette azok tulajdonságait. Szerintem király ötlet! Bolygókon kívül rengeteg tűzrakó helyett láttam, kedvet is kaptam nyárson sütni valami husit. Az indíttatás hamar elkopott, mert sok meló lett volna husit, tűzifát és nyársbotot szerezni, plusz ezeket még egyszer gyalogszerrel elcipelni idáig, úgyhogy végül letettem az ötletről. Felseneggbe értem két órán belül, s egy épp szünnapját tartó vendéglő várt, ingyenes távcsővel, és nagyon szép panorámával. Ráláttam egész Zürichre, a Zürichi tóra, illetve a tó mindkét partjára. Nagyon szépnek találtam ezt a látványt. Svájcnak ezen része már annyira nem hegyvidék, így
kicsit hasonlított egy magyar tájra, ezáltal is kedvessé vált számomra. Elnyammogtam a tájat bambulva egy csokit meg egy banánt, kinézelődtem magam, majd visszaindultam a kocsihoz. Mivel ekkor már nem volt oly korán, mint amikor jöttem, így mind több és több kirándulóval találkoztam, pedig azt hittem, egy hétfő délelőtt nem lesznek errefelé sokan. Tévedtem. A kocsihoz visszaérvén a parkoló autó mellett egy villanypásztor túloldalán rengeteg boci legelészett. Nemtom ezek hol voltak egész este, meg reggel, de most ellepték a területet. Jó étvágyat kívántam nekik, és elindultam Zürichbe, mely negyed órányira volt. Végre kellemes meleg lett így dél környékére, eddig egész nap kabátban kellett lófrálnom, olyan cidri volt. A kocsiban lévő üvegházhatást nagyon élveztem, végre felmelegedtek kihűlt végtagjaim. Tudtam jól, hogy Zürichben nem fogok találni ingyen parkolóhelyet, így 4 km-re a városközponttól böktem egyet a GPS-en a térképre, hogy oda vigyen a masina. Szopóka nyalóka, még itt sem leltem ingyér parkolóhelyet, mindenhol matricás parkolás volt csak engedélyezett, vagy maximum 2 óra parkolás. A matricás parkolás annyit tesz, hogy a helyi lakosok igényelnek a helyi szervtől bizonyos jelű, vagy típusú matricát (mondjuk Vignette B, vagy Kategorie 8032), és csak azzal vehetik igénybe az adott terület parkolóhelyeit. Továbbá érdemes még annyit tudni, hogy minden egyes parkolóhely fel van festve kék, vagy fehér vonalakkal az aszfaltra, és néha még számozva is vannak ezek. Svájcban komolyan minden egyes parkolóhely meg van határozva. Beszarás... Nem idegesítettem fel magam a helyzeten, mert tisztában voltam ezzel a dologgal. Kicsit a központtól még kijjebb pöttyentettem a GPS-en, és mentem tovább. Itt találtam egy fasza helyet, de visszasétálva pár métert láttam egy táblát, hogy "Privatstrasse", tehát kb. magánterület, és ha itt parkolok, akkor hívják a zsarukat, és 100 frankra büntetnek. Nah anyáztam egyet a privátstrasszénak, és morogva még kijjebb mentem. Innen 500 méterre találtam egy fák árnyékában levő, erdei út melletti betonplaccot, ahol megtaláltam az INGYENES parkolót jelző táblát is, ennek megörültem nagyon. Jóízűen bepusziltam egy Cardinal sört, így hétfő délután kettőkor. Tyű de nagyon jó volt, mellé chipset majszoltam, teljesen felpörögtem ezen szerektől! :) Kissé illuminált állapotban álltam neki a zürichi városnézésnek, és nagyon élveztem! Először is negyed óra alatt legurultam a dombon levő parkolóból Zürich központjába, bringával. Visszafele ugyanez az út háromnegyed óra, mert a lejtő emelkedővé válik. Kicsit több, mint 6 km-re sikerült megállnom a városközponttól.
Zürich nekem látatlanban nagyon tetszett, még azelőtt hogy itt jártam volna. Saját szememmel látva is nagyon tetszett, mert igen hangulatos hely. A Zürich-i tó csücskében fekszik a város, a tó folytatása egy folyó, ezáltal egy csomó apró hídon lehet átdzsengázni, és a hidak közepéről fantörpikus látványban lehet részünk, ahogy a középkori templomok, és a több száz éves házak sora befigyel. Egész délutánt a várost jártam, meg sem néztem a hozott papíromat, hogy milyen látnivalók vannak, rábíztam magam a kóborlás szellemére. Mentem, amerre jól esett, semmi terv, semmi cél, csak úgy amerre szép dolgot láttam, mentem és néztem ki a füleim közül. Hoztam otthonról Zürich térképet, így nem volt fosos, hogy esetleg eltévedek. Egy utcatábla bárhol a városban, és máris tudom, mi merre hány méter. Feltérképeztem a helyet, hol van bolt, hol van meki, hogy este visszatérhessek netbookommal a hátizsákomban, és net elé teremtődjek. Gyorsan elszaladt a napom ezen része, este hétkor lassacskán visszaindultam a kocsihoz. Sok emelkedő, fárasztó út, úgyhogy még egy sör befigyelt, a Cardinal után most egy Calanda. És chips!
Aztán megint le a lejtőn negyvennel, vissza a mekihez. Az emeleten nem, viszont a földszinten már volt wifi, így egy zajos csipogós kajakiszolgálós nyüzsgéses egy órán át toltam fel az újdonságnak számító képeket a netre, közben meg Timusommal tolattam a skype csetet. Csudára kinyírtam az akksit megint, úgyhogy holnap egy kávézóban a helyem, hogy tőőőccsek.
Reménykedtem, hogy a zürichi éjszaka meg szebbé varázsolja a várost, hogy a kivilágított épületek nem hagynak majd simán továbbgurulni, de nem volt semmi extra. Nappal elég látni Zürichet, éjszaka kár rászánni időt. Nekem most így jött ki a lépés, éjfélre, hulla fáradtan értem a kocsihoz, egyből dobtam a szunyát.
Nagyon aranyos erdei ösvényen haladtam, Zürichtől délnyugatra, egy kisebb dombon, erdős területen. Üetlibergben szembesültem a helyi hév hálózattal (S-Bahn), nos kérem alássan Zürich és környéke huszonvalahány hév vonalat tudhat a magáénak, ennek egy része hegymenet. No comment. Jót kacagtam a Zürich környéki településneveken, melyeket a térképen láttam. Sok errefelé az „ikon”, több mint a munkahelyi számítógépemen az „asztalon”. Zürich agglomerációjában a következő települések találhatóak, a teljesség igénye nélkül: Stallikon, Adlikon, Uetikon, Dietikon, Optikon, Wetzikon, Witikon. Nagyon fura! Üetlibergtől (ez is mókás név számomra) Felseneggig kirándultam, igazi könnyed séta volt, szintkülönbség szinte nyúlla. Egy jópofa Planetenweg (Bolygók útja) túrajelzéssel egy irányba haladtam, amely a túraútvonal hosszához arányosítva mutatta be a Naprendszer bolygóinak egymástól való távolságát. Tehát az első métereken a Nap, majd a Merkúr, kicsit messzebb a Vénusz, a Föld, a Mars, majd sok-sok séta után a Jupiter, és a többi bolygó következett, az útvonal végén pedig a Plútó. Minden bolygót egy fém gömb szimbolizált, mérete és alakja relatíve stimmelt, és egy sziklára fel volt írva az égitest minden fontosabb adata. Tehát az ember sétája során érzékelte a bolygók közti távolságot egy a milliárd arányban lekicsinyítve, s közben meg is ismerhette azok tulajdonságait. Szerintem király ötlet! Bolygókon kívül rengeteg tűzrakó helyett láttam, kedvet is kaptam nyárson sütni valami husit. Az indíttatás hamar elkopott, mert sok meló lett volna husit, tűzifát és nyársbotot szerezni, plusz ezeket még egyszer gyalogszerrel elcipelni idáig, úgyhogy végül letettem az ötletről. Felseneggbe értem két órán belül, s egy épp szünnapját tartó vendéglő várt, ingyenes távcsővel, és nagyon szép panorámával. Ráláttam egész Zürichre, a Zürichi tóra, illetve a tó mindkét partjára. Nagyon szépnek találtam ezt a látványt. Svájcnak ezen része már annyira nem hegyvidék, így
kicsit hasonlított egy magyar tájra, ezáltal is kedvessé vált számomra. Elnyammogtam a tájat bambulva egy csokit meg egy banánt, kinézelődtem magam, majd visszaindultam a kocsihoz. Mivel ekkor már nem volt oly korán, mint amikor jöttem, így mind több és több kirándulóval találkoztam, pedig azt hittem, egy hétfő délelőtt nem lesznek errefelé sokan. Tévedtem. A kocsihoz visszaérvén a parkoló autó mellett egy villanypásztor túloldalán rengeteg boci legelészett. Nemtom ezek hol voltak egész este, meg reggel, de most ellepték a területet. Jó étvágyat kívántam nekik, és elindultam Zürichbe, mely negyed órányira volt. Végre kellemes meleg lett így dél környékére, eddig egész nap kabátban kellett lófrálnom, olyan cidri volt. A kocsiban lévő üvegházhatást nagyon élveztem, végre felmelegedtek kihűlt végtagjaim. Tudtam jól, hogy Zürichben nem fogok találni ingyen parkolóhelyet, így 4 km-re a városközponttól böktem egyet a GPS-en a térképre, hogy oda vigyen a masina. Szopóka nyalóka, még itt sem leltem ingyér parkolóhelyet, mindenhol matricás parkolás volt csak engedélyezett, vagy maximum 2 óra parkolás. A matricás parkolás annyit tesz, hogy a helyi lakosok igényelnek a helyi szervtől bizonyos jelű, vagy típusú matricát (mondjuk Vignette B, vagy Kategorie 8032), és csak azzal vehetik igénybe az adott terület parkolóhelyeit. Továbbá érdemes még annyit tudni, hogy minden egyes parkolóhely fel van festve kék, vagy fehér vonalakkal az aszfaltra, és néha még számozva is vannak ezek. Svájcban komolyan minden egyes parkolóhely meg van határozva. Beszarás... Nem idegesítettem fel magam a helyzeten, mert tisztában voltam ezzel a dologgal. Kicsit a központtól még kijjebb pöttyentettem a GPS-en, és mentem tovább. Itt találtam egy fasza helyet, de visszasétálva pár métert láttam egy táblát, hogy "Privatstrasse", tehát kb. magánterület, és ha itt parkolok, akkor hívják a zsarukat, és 100 frankra büntetnek. Nah anyáztam egyet a privátstrasszénak, és morogva még kijjebb mentem. Innen 500 méterre találtam egy fák árnyékában levő, erdei út melletti betonplaccot, ahol megtaláltam az INGYENES parkolót jelző táblát is, ennek megörültem nagyon. Jóízűen bepusziltam egy Cardinal sört, így hétfő délután kettőkor. Tyű de nagyon jó volt, mellé chipset majszoltam, teljesen felpörögtem ezen szerektől! :) Kissé illuminált állapotban álltam neki a zürichi városnézésnek, és nagyon élveztem! Először is negyed óra alatt legurultam a dombon levő parkolóból Zürich központjába, bringával. Visszafele ugyanez az út háromnegyed óra, mert a lejtő emelkedővé válik. Kicsit több, mint 6 km-re sikerült megállnom a városközponttól.
Aztán megint le a lejtőn negyvennel, vissza a mekihez. Az emeleten nem, viszont a földszinten már volt wifi, így egy zajos csipogós kajakiszolgálós nyüzsgéses egy órán át toltam fel az újdonságnak számító képeket a netre, közben meg Timusommal tolattam a skype csetet. Csudára kinyírtam az akksit megint, úgyhogy holnap egy kávézóban a helyem, hogy tőőőccsek.
Reménykedtem, hogy a zürichi éjszaka meg szebbé varázsolja a várost, hogy a kivilágított épületek nem hagynak majd simán továbbgurulni, de nem volt semmi extra. Nappal elég látni Zürichet, éjszaka kár rászánni időt. Nekem most így jött ki a lépés, éjfélre, hulla fáradtan értem a kocsihoz, egyből dobtam a szunyát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése