Eső miatt Zermatt elmaradós, tehát a környező hegyeket sem nézem meg. Zermatt amúgy zsákfalu, így hát kénytelen voltam következő úticélomhoz való eljutásom érdekében visszafele is megtenni az idevezető út egy részét. Nagyon hangulatos helyeken visz keresztül az út. Zermattól Sion felé haladva jópofa körforgalmakon kell áthaladni: az első közepén egy nagy havas hegy van kialakítva, majd pár kilométerrel arrébb egy hatalmas Mikulás figura van a körforgalom közepébe állítva (St. Niklausnál), majd a megint pár perc autózásnyira a következő körforgalom közepén egy retro fogaskerekű vagon áll. Nagyon mókásak ezek! Az út továbbá patakokat, viaduktokat tartogatott számomra, és az autópálya előnyeit is élveztem, így nagy nyugalommal érkeztem Sionba, majd onnan tovább Haute Nendaz-ba, mely egy hegyen van Sion mellett. Innen indultam soron következő túrámra, mely egy nagyon kicsi patak mellett ment végig. Nagyon lightos túra volt ez, amolyan reggeli felébredős történetnek indult. Aztán, mivel négy órámba telt visszaérni a kezdőpontra, fél napos programmá nőtte ki magát. Teljesen jó volt egy ilyen könnyű, nyugis túra a tegnapi gleccseres durvulás után. A patak mellől sokszor ráláttam az alant elterülő városokra, sok szép kertes házat és hegyi virágokat láttam. Szinte meditáló hatású volt ez a délelőtt, hála a patak menti nyuginak. Rá kellett döbbennem a túra során, hogy megint egy olyan helyre érkeztem, ahol nem a német nyelv a járatott. Jelen esetben franciául megy a kommunikáció, úgyhogy Bonjour!
Túrám végeztével találtam egy hangulatos, holland tulajdonú éttermet, ahová beültem előzetes egyeztetés alapján netbook-ommal, töltővel, kamerával és fényképezővel felszerelkezve, úgyhogy mindenem ami volt, gépre toltam, és igyekeztem megosztani, megosztani, és megosztani. Ilyen helyre vadászok már pár napja, csak eddig csirke voltam bárhol is megkérdezni, van-e mód ilyen mókolásra. Nah most vettem a bátorságot, és italrendelés fejében használhattam az étterem áramját és netjét. Netbook feltöltve, így nem szakad meg a blog írás. Sajnos a fényképező dugasza nem ment bele a helyi három lyukú fali csatiba, így azt nem tudtam feltölteni. Mivel három és fél órán keresztül koptattam a széket az étteremben, nem volt pofám egy sört kérni csak, rendeltem hát egy spagettit, paradicsomszósszal és sajttal. Amolyan olaszosat, ha már nemrég az olaszoknál voltam! :) Nem volt olyan finom, mint Pesten a Városligeti fasoron a Platán étteremben, de hát mit vár egy svájci étterem olaszos kosztjától... :P
Degeszre ettem magam így délután három tájt, és ma már nem is tudtam mást enni. Dolgaim végeztével megköszöntem a lehetőséget, hogy itt lehettem, fizettem és távoztam. Tütümmel megindultam lefele a hegyről, Sion felé közeledve ezáltal. Nem mentem sokat, mert elkezdett esni az eső, és most olyanom volt, hogy esőben inkább nem vezetek. Inkább olvashatnékom támadt. Le is álltam félúton Haute Nendaz és Sion között, előkaptam a hozott anyagomat, és elkezdtem olvasni. Olyan álmosság tört rám, hogy nah mondom én most tartok egy délutáni szundit, olyan jól esne így degeszre evve. Meg is történt a dolog, másfél óráig kóma-boy voltam, de aztán felriadtam hogy erősebben esik az eső, mint eddig, úgyhogy kiolvastam a könyvet. No para, van még könyv amit hoztam, szóval nem maradok szellemi termék nélkül.
Nagyon jól időzítettem ezt az olvasást, mert így pont elkerültem a péntek délutáni csúcsforgalmat. Fél nyolc lehetett, amikor autókázni kezdtem. Kisvártatva autópályára értem, és élveztem a tükörsima utat, a széles alagutakat, a csendes 100-as tempót, és vártam hogy szembe jöjjön egy parkoló-pihenő. Jött is 20 km-en belül, így kidobtam az indexet jobbra, lementem a kanyarodósávba, találtam egy jó parkolóhelyet, és ott ragadtam éjszakára Montreux-tól 30 km-re. Nagyon spéci pihenőhely volt ez, volt benzinkút, wc, kávézó, interneth-ozzáférés, s ez mind külön-külön épületben. Volt egy játszótér, egy tó, egy szélkerék, és egy csodás hegy a háttérben, a naplemente pont még jobban megszépítette. Ily csodás körülmények között, egy Peron nevű sörrel a kezemben, és az új könyvvel, amit elkezdtem, lassacskán rám sötétedett, én meg bekuporodtam a lesötétített hátsó utastérbe, komfortosan elhelyezkedtem, és nyomtam a durmát. Zsír!
Túrám végeztével találtam egy hangulatos, holland tulajdonú éttermet, ahová beültem előzetes egyeztetés alapján netbook-ommal, töltővel, kamerával és fényképezővel felszerelkezve, úgyhogy mindenem ami volt, gépre toltam, és igyekeztem megosztani, megosztani, és megosztani. Ilyen helyre vadászok már pár napja, csak eddig csirke voltam bárhol is megkérdezni, van-e mód ilyen mókolásra. Nah most vettem a bátorságot, és italrendelés fejében használhattam az étterem áramját és netjét. Netbook feltöltve, így nem szakad meg a blog írás. Sajnos a fényképező dugasza nem ment bele a helyi három lyukú fali csatiba, így azt nem tudtam feltölteni. Mivel három és fél órán keresztül koptattam a széket az étteremben, nem volt pofám egy sört kérni csak, rendeltem hát egy spagettit, paradicsomszósszal és sajttal. Amolyan olaszosat, ha már nemrég az olaszoknál voltam! :) Nem volt olyan finom, mint Pesten a Városligeti fasoron a Platán étteremben, de hát mit vár egy svájci étterem olaszos kosztjától... :P
Degeszre ettem magam így délután három tájt, és ma már nem is tudtam mást enni. Dolgaim végeztével megköszöntem a lehetőséget, hogy itt lehettem, fizettem és távoztam. Tütümmel megindultam lefele a hegyről, Sion felé közeledve ezáltal. Nem mentem sokat, mert elkezdett esni az eső, és most olyanom volt, hogy esőben inkább nem vezetek. Inkább olvashatnékom támadt. Le is álltam félúton Haute Nendaz és Sion között, előkaptam a hozott anyagomat, és elkezdtem olvasni. Olyan álmosság tört rám, hogy nah mondom én most tartok egy délutáni szundit, olyan jól esne így degeszre evve. Meg is történt a dolog, másfél óráig kóma-boy voltam, de aztán felriadtam hogy erősebben esik az eső, mint eddig, úgyhogy kiolvastam a könyvet. No para, van még könyv amit hoztam, szóval nem maradok szellemi termék nélkül.
Nagyon jól időzítettem ezt az olvasást, mert így pont elkerültem a péntek délutáni csúcsforgalmat. Fél nyolc lehetett, amikor autókázni kezdtem. Kisvártatva autópályára értem, és élveztem a tükörsima utat, a széles alagutakat, a csendes 100-as tempót, és vártam hogy szembe jöjjön egy parkoló-pihenő. Jött is 20 km-en belül, így kidobtam az indexet jobbra, lementem a kanyarodósávba, találtam egy jó parkolóhelyet, és ott ragadtam éjszakára Montreux-tól 30 km-re. Nagyon spéci pihenőhely volt ez, volt benzinkút, wc, kávézó, interneth-ozzáférés, s ez mind külön-külön épületben. Volt egy játszótér, egy tó, egy szélkerék, és egy csodás hegy a háttérben, a naplemente pont még jobban megszépítette. Ily csodás körülmények között, egy Peron nevű sörrel a kezemben, és az új könyvvel, amit elkezdtem, lassacskán rám sötétedett, én meg bekuporodtam a lesötétített hátsó utastérbe, komfortosan elhelyezkedtem, és nyomtam a durmát. Zsír!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése