Ma is rendkívül jó napom volt, átjárt teljesen az olasz feeling. Reggel fél hatkor már a bringámon ültem, és a még üres Locarno utcáit szeltem, lementem a tópartra denevéreket nézni, kulacsokat tölteni városi kutakból, üres főtéren körbenézni Fél hétkor már a helyi Madonna del Sesso templomot kutattam autóval, mely egy kiugró sziklaormon áll, a város feletti hegyen. Útbaigazítást kértem több ízben, majd végül ráleltem, de épp renoválták, úgyhogy nem volt az igazi szesszó. Nem úgy, mint a város fölül nézni a tavat és a környező hegyeket!
Locarno-ból Centovalli-ba (100 völgy) indultam, mely egy folyó két oldalán lévő két hegy általi völgyrendszer, nem kicsit szép látványt nyújtva. Fél órányit kellett csak autóznom. A múltkori gleccser expresszes kalandot (RätischBahn) szerintem kenterbe verő kisvasút ment végig a folyó melletti egyik hegy oldalában. A verdát leraktam egy pöttöm viadukt alá, bringára pattantam, és úgy kísértem a folyót egy darabig. Sokszor elakadt a lélegzetem a viaduktokon, a meredek sziklafal melletti völgyön, és a völgy túloldalán levő hegyeken, melyekben néhol egy-egy ház, illetve kápolna bukkant fel. Marha jó volt! Levettem a pólómat is, egy szál rövidnadrágban tekertem egy 7 km-es szakaszán az útnak, igen sokszor megálltam fotózni és videózni. Napoztam sokat, miközben néztem a tájat, végre nem csak a karjaim lesznek csokinigger barnák. Találtam egy nagyon tiszta vizű víztározót, melyet extra negyed óráig nézhettem, mert építkeztek a víztározó feletti úton, és stoppolták a forgalmat mindkét irányból markolók és dömperek miatt.
Soha nem találkoztam még annyi egysávosítással és ezáltal főút menti piros lámpákkal, mint az utóbbi három hétben. Látszik, hogy folyamatosan karbantartják az utakat.
Rájöttem, hogy eljöttem idefele jövet egy másik folyó, a Maggia mellett, ahol szintén völgy és szépségek várják az arra utazót. Megnéztem ezt is, mielőtt továb bdzsalok. Kár lett volna kihagyni, ez is nagyon tetszett, itt is bringára pattantam, és tekertem oda is, vissza is, összesen 15 km-t. A folyó medrének 30%-át tette ki a szép tiszta vizű folyó, körülötte fehér szikláktól kavicsokig voltak kövek, ezek alkották a meder 70%-át. Átmentem fasza kábelhídon, mely ingott „bingott” súlyos lépteim alatt, láttam középkori hangulatot árasztó falvakat, elhagyatott kápolnákat, és strandoló népeket a folyóban. Kerestem itt a környéken penziót, de 65 CHF-ért inkább nemet mondtam. Eszembe jutott, hogy veszek pályamatricát 40 CHF-ért, és akkor nem költök svájci létem alatt szállásra innentől kezdve, illetve továbbra sem, hanem az autópályák melletti parkoló-pihenőknél fogok aludni. Már csak netbook töltési módot kell találnom, és király vagyok! Eltekertem Mággia városig, onnan fordultam vissza a kocsihoz.
Nagy utat pötyögtem a GPS-be: irány Fiesch, egy várhatóan igen szép gleccserig való túrázás, hogy onnét menjek Zermatt-ba, majd tovább a fő csapásirányon. Úgy néztem a papírtérképen, hogy az olaszokon át vezet a legrövidebb út, és GPS pajti is így gondolta. Annak a folyónak a mentén, a hegy oldalában vitt az út, ahol délelőtt nagyon faszát karikáztam. Ez az út át is vitt Olaszországba. Nah mondom ha már itt vagyok, nézek szállást kocsiból, szemmel hátha látok olcsóbbért mint Svájcban, de végül nem láttam egy magánszállást sem, csak hoteleket. Sebaj, cserébe megálltam egy közértnél, és nagyon jó dolgokat vettem! Sokkal nagyobb választék volt itt, mint Svájcban eddig bárhol. Vettem finom kenyereket, sajtot, valami zöld szószt (pesztó?), hatalmas paprikát, fura alakú paradicsomokat, két számomra noname sört, gyümölcsöket, spéci szalámit, fagyit, szóval feltankoltam rendesen. Vettem még kocsiba hűtőfolyadékot is, melyet egy vásárlóval fordíttattam le olaszról angolra, hogy ezt kell-e vennem a kocsihoz. Még mindig semmi nincs kiírva másként, csak olaszul, de ez már érthető, hisz ez Itália. A svájci Ticino kantonban igazán kiírhatnák németül is a cuccokat. Mire kijöttem nagy pakkokkal a bótból, esett az eső. Utazáshoz és hegymenethez ez pont jó, legalább nem melegszik annyira a motor! Egy echte olasz digó odajött hozzám, míg Gelato tiramisu fagyimat ettem, hogy eladjon nekem szép képeket. 10 euróért nem kellett, úgyhogy oltás. Jah, megint euróval fizethettem, és az árak is barátiak voltak! Szal mentem esőben, nagyon fasza kétszer két sávos egyenes úton, 90-nel ahogy "régen", és nemsokára megint határoltam, vissza Olaszból Svájcba. Gondo-nál léptem át a határt. Annyira nagyon szép hágón mentem keresztül, hogy ihajj! Gyönyörű volt! Próbáltam kamerázni, egy kézzel sikerült ahogy sikerült. Esett továbbra is, így csak kocsiból nyomattam. Fél órán belül megint 350 méterről 1500-on voltam, és a szép hely közepén, ahol újfent megjelentek a távolban levő havas hegycsúcsok, csak ezúttal félig felhőbe burkolózva az esős idő végett, találtam egy paradicsomi helyet, egy fasza P+WC-t, ahol csak én voltam, a forgalom is gyér volt, úgyhogy itt alvódtam végül. Tettem, vettem, teremtettem, megvacsiztam a sajtomat paradicsommal és zöld krémmel, és istenien omlós kenyérrel, megfürödtem a wc-ben ahogy szoktam, és elkezdtem blogolni, olvasni, térképen további utamat tervezni, sörözni. Nagyon jó volt a privát parkoló-pihenőmben tölteni az estét, tényleg konkrétan egy autós állt itt meg egészen reggelig, az is még késő délután. Pedig nagyon igényes és tiszta hely volt, a pihenő mögötti erdőben tehenek kolompoltak és bőgtek, szemben meg a csodás hegyek, sipkájuk felhőbe bújva.
Locarno-ból Centovalli-ba (100 völgy) indultam, mely egy folyó két oldalán lévő két hegy általi völgyrendszer, nem kicsit szép látványt nyújtva. Fél órányit kellett csak autóznom. A múltkori gleccser expresszes kalandot (RätischBahn) szerintem kenterbe verő kisvasút ment végig a folyó melletti egyik hegy oldalában. A verdát leraktam egy pöttöm viadukt alá, bringára pattantam, és úgy kísértem a folyót egy darabig. Sokszor elakadt a lélegzetem a viaduktokon, a meredek sziklafal melletti völgyön, és a völgy túloldalán levő hegyeken, melyekben néhol egy-egy ház, illetve kápolna bukkant fel. Marha jó volt! Levettem a pólómat is, egy szál rövidnadrágban tekertem egy 7 km-es szakaszán az útnak, igen sokszor megálltam fotózni és videózni. Napoztam sokat, miközben néztem a tájat, végre nem csak a karjaim lesznek csokinigger barnák. Találtam egy nagyon tiszta vizű víztározót, melyet extra negyed óráig nézhettem, mert építkeztek a víztározó feletti úton, és stoppolták a forgalmat mindkét irányból markolók és dömperek miatt.
Soha nem találkoztam még annyi egysávosítással és ezáltal főút menti piros lámpákkal, mint az utóbbi három hétben. Látszik, hogy folyamatosan karbantartják az utakat.
Rájöttem, hogy eljöttem idefele jövet egy másik folyó, a Maggia mellett, ahol szintén völgy és szépségek várják az arra utazót. Megnéztem ezt is, mielőtt továb bdzsalok. Kár lett volna kihagyni, ez is nagyon tetszett, itt is bringára pattantam, és tekertem oda is, vissza is, összesen 15 km-t. A folyó medrének 30%-át tette ki a szép tiszta vizű folyó, körülötte fehér szikláktól kavicsokig voltak kövek, ezek alkották a meder 70%-át. Átmentem fasza kábelhídon, mely ingott „bingott” súlyos lépteim alatt, láttam középkori hangulatot árasztó falvakat, elhagyatott kápolnákat, és strandoló népeket a folyóban. Kerestem itt a környéken penziót, de 65 CHF-ért inkább nemet mondtam. Eszembe jutott, hogy veszek pályamatricát 40 CHF-ért, és akkor nem költök svájci létem alatt szállásra innentől kezdve, illetve továbbra sem, hanem az autópályák melletti parkoló-pihenőknél fogok aludni. Már csak netbook töltési módot kell találnom, és király vagyok! Eltekertem Mággia városig, onnan fordultam vissza a kocsihoz.
Nagy utat pötyögtem a GPS-be: irány Fiesch, egy várhatóan igen szép gleccserig való túrázás, hogy onnét menjek Zermatt-ba, majd tovább a fő csapásirányon. Úgy néztem a papírtérképen, hogy az olaszokon át vezet a legrövidebb út, és GPS pajti is így gondolta. Annak a folyónak a mentén, a hegy oldalában vitt az út, ahol délelőtt nagyon faszát karikáztam. Ez az út át is vitt Olaszországba. Nah mondom ha már itt vagyok, nézek szállást kocsiból, szemmel hátha látok olcsóbbért mint Svájcban, de végül nem láttam egy magánszállást sem, csak hoteleket. Sebaj, cserébe megálltam egy közértnél, és nagyon jó dolgokat vettem! Sokkal nagyobb választék volt itt, mint Svájcban eddig bárhol. Vettem finom kenyereket, sajtot, valami zöld szószt (pesztó?), hatalmas paprikát, fura alakú paradicsomokat, két számomra noname sört, gyümölcsöket, spéci szalámit, fagyit, szóval feltankoltam rendesen. Vettem még kocsiba hűtőfolyadékot is, melyet egy vásárlóval fordíttattam le olaszról angolra, hogy ezt kell-e vennem a kocsihoz. Még mindig semmi nincs kiírva másként, csak olaszul, de ez már érthető, hisz ez Itália. A svájci Ticino kantonban igazán kiírhatnák németül is a cuccokat. Mire kijöttem nagy pakkokkal a bótból, esett az eső. Utazáshoz és hegymenethez ez pont jó, legalább nem melegszik annyira a motor! Egy echte olasz digó odajött hozzám, míg Gelato tiramisu fagyimat ettem, hogy eladjon nekem szép képeket. 10 euróért nem kellett, úgyhogy oltás. Jah, megint euróval fizethettem, és az árak is barátiak voltak! Szal mentem esőben, nagyon fasza kétszer két sávos egyenes úton, 90-nel ahogy "régen", és nemsokára megint határoltam, vissza Olaszból Svájcba. Gondo-nál léptem át a határt. Annyira nagyon szép hágón mentem keresztül, hogy ihajj! Gyönyörű volt! Próbáltam kamerázni, egy kézzel sikerült ahogy sikerült. Esett továbbra is, így csak kocsiból nyomattam. Fél órán belül megint 350 méterről 1500-on voltam, és a szép hely közepén, ahol újfent megjelentek a távolban levő havas hegycsúcsok, csak ezúttal félig felhőbe burkolózva az esős idő végett, találtam egy paradicsomi helyet, egy fasza P+WC-t, ahol csak én voltam, a forgalom is gyér volt, úgyhogy itt alvódtam végül. Tettem, vettem, teremtettem, megvacsiztam a sajtomat paradicsommal és zöld krémmel, és istenien omlós kenyérrel, megfürödtem a wc-ben ahogy szoktam, és elkezdtem blogolni, olvasni, térképen további utamat tervezni, sörözni. Nagyon jó volt a privát parkoló-pihenőmben tölteni az estét, tényleg konkrétan egy autós állt itt meg egészen reggelig, az is még késő délután. Pedig nagyon igényes és tiszta hely volt, a pihenő mögötti erdőben tehenek kolompoltak és bőgtek, szemben meg a csodás hegyek, sipkájuk felhőbe bújva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése