Svájcban töltött napjaim egyre jobbak, ez a mai a soron következő. Autóval egészen késő estig egy tapodtat sem mozdultam. Ez azért sokat lendített lelki békémen: no hajtű, no para. Korán reggel bringára pattantam, de túrafelszereléssel a nyakamban, mert én ilyen hűde univerzális vagyok. Reggel nyolcig bezárólag bebarangoltam a festői elhelyezkedésű Lugano-t, mely egy tó partján van, és félkör alakban öleli körbe a tavat, szemben egy nagy hegy parancsol magának tekintélyt. A tóparti kertben színes virágos sétány kínál lehetőséget a koránkelőknek a kocogáshoz. A ráérősebb csajok, akiknek multimilliomos dagadt kopasz férjük tart el, kocogással tartják karban formás alakjukat, és nem rejtik véka alá fenekük alakját, amikor sztreccs nadrágban futkosnak. Nyilván jó olasz szokás szerint kiteszik a kirakatba, ami szerintük kiraknivaló. A város egész hosszában sétány, luxushotelek sora, burzsoázia a köbön! Bringázásom egyik kajálos szünetében, még délelőtt egy férfitól érdeklődtem, hogy a tó melyik fele Olaszország, hadd legyek már képben, ha ilyen szép helyet látok. Ebből negyed órás beszélgetés lett. A csávó négy nyelven beszélt igen jól, könnyen megértettük egymást. A beszélgetés végére igen büszke voltam, mert megtudta hogy magyar vagyok, és nagyon megdicsért, hogy beszélem Európa legnehezebb nyelvét. Egy nyelvet emelt ki, mely a magyarnál is nehezebb, a kínait. Büszkén folytattam utam, kánikulában, árnyékot vadászva, közeledvén előre kiszemelt célom felé. Útba sikerült ejtenem az Ausztriában található Minimundus svájci megfelelőjét, a Swiss Miniature-t, mely az ország leglátványosabb részeit kicsinyítve muatja be. Spórolos kedvemben nem perkáltam ki 21 CHF-et, így maradt a kerítés külső feléről való leselkedés. :)
Morcote-ba érve csodás mediterrán hangulat fogadott. Mindenütt pálmafák, kék vizű tó, mintha az Adrián lennék. Csak a kabócák hiányoztak, bár egyszer mintha hallottam volna őket egy bokorból. Csodás villák, biztos csóróék lakják, óvárosi árkádok, tóba érő házfalak és udvarok. Nagyon tetszett! Innen indultam túrámra, mely felfelé 3,5, lefelé 2,5 óráig tartott. Elsőként Morcote-ból kellett kikeverednem, mely út felfelé haladt. Lépcsőztem igen-igen sokat, mire kiértem a városból. Szűk utcás, lehetetlen hegyoldalba épült házak között vitt utam, macskakő és hullámos tetőcserép mindenütt! San Salvatore-ba tartottam, egy 360 fokos panoráma ígérete vonzott oda. Szokásos top 32-es listámon szereplő túra ez, azért vagyok ilyen felkészült. A túra során több száz kicsi gyíkot hallottam elsuhanni előlem, és szemmel is láttam közel százat, oly sokan voltak. Gyík nap! Illetve csak félig, mert félig luxusautó nap is a mai, mert Maserati, Aston Martin, Ferrari, Lamborghini, Porsche áradat van ebben a régióban. Most már értem a sok part menti luxushotel létjogosultságát. Túrám igen sok ideig tartott, de haladós volt, nem kellett nagyon hegyet mászni. Főként erdőben vitt az út, s csak olykor bukkantam fel egy-egy párházas falu közepén. Magyarokkal csak San Salvatore-ban találkoztam, de sznob tahók voltak hallgatván őket, így nem kezdeményeztem beszélgetést velük. Délutánra háromszor tökig leizzadtam, szerintem pont azt a 3 liter vizet izzadtam ki, amit megittam. Ezt a hülyeséget... A panoráma pöpec volt, láttam az egész tavat magam alatt, illetve hegyeket, városokat, autópályát, gólyafost, mindent! Lugano-ig visszafele menet órákat töltöttem a tóparti települések vízparti sétányain, nézelődtem és bambáztam jókat. Tó közepéről égbe lőtt vízsugár lefelé hulló vízcseppjei szivárványt rajzolnak a tó fölé, meg hasonlók. Nagyon tetszik itt!
Csak az esti órákban álltam tovább, de azt is kényszerből, mert muslinca özönlés vette kezdetét, egy perc leforgása alatt húsz muslincát pöcköltem le magamról, és ahogy sötétedett, egyre nőtt a számuk. Pofátlanul arcba és szembe szálltak. Úgyhogy továbbindultam következő megnéznivalómhoz: Locarno-ba.
Sötétben értem oda, egészen a belvárosig mentem, és ott is le is tudtam parkolni. Reggel nyolcig ingyenesen ott lehettem, szóval tök jó hely aludni. Valószínűleg reggel nyolcig úgyis végzek a városnézéssel, hisz általában hatkor már ébren vagyok, ahogy világosodik.
Egy kis érdekesség: ma a túrázás során átéltem a Krimml vízesésnél megismert spirál effektust, mely vizuális élmény. Lényeg, hogyha sokáig nézed a vízesést, vagy gyorsan egy irányba mozgó dolgot (jelen esetben én az erdei úton a köveket és gallyakat, hogy ne essek orra), akkor a következő dolog, amire ránézel, elkezd furcsa módon alakot változtatni. Pl. 20 perc kutyagolás és magam elé nézés után felnéztem, a fák közül kibukkanó tájképre, és olyan volt, mintha folyamatosan távolodna tőlem a hegy. Próbáljátok ki, jó cucc! :)
Morcote-ba érve csodás mediterrán hangulat fogadott. Mindenütt pálmafák, kék vizű tó, mintha az Adrián lennék. Csak a kabócák hiányoztak, bár egyszer mintha hallottam volna őket egy bokorból. Csodás villák, biztos csóróék lakják, óvárosi árkádok, tóba érő házfalak és udvarok. Nagyon tetszett! Innen indultam túrámra, mely felfelé 3,5, lefelé 2,5 óráig tartott. Elsőként Morcote-ból kellett kikeverednem, mely út felfelé haladt. Lépcsőztem igen-igen sokat, mire kiértem a városból. Szűk utcás, lehetetlen hegyoldalba épült házak között vitt utam, macskakő és hullámos tetőcserép mindenütt! San Salvatore-ba tartottam, egy 360 fokos panoráma ígérete vonzott oda. Szokásos top 32-es listámon szereplő túra ez, azért vagyok ilyen felkészült. A túra során több száz kicsi gyíkot hallottam elsuhanni előlem, és szemmel is láttam közel százat, oly sokan voltak. Gyík nap! Illetve csak félig, mert félig luxusautó nap is a mai, mert Maserati, Aston Martin, Ferrari, Lamborghini, Porsche áradat van ebben a régióban. Most már értem a sok part menti luxushotel létjogosultságát. Túrám igen sok ideig tartott, de haladós volt, nem kellett nagyon hegyet mászni. Főként erdőben vitt az út, s csak olykor bukkantam fel egy-egy párházas falu közepén. Magyarokkal csak San Salvatore-ban találkoztam, de sznob tahók voltak hallgatván őket, így nem kezdeményeztem beszélgetést velük. Délutánra háromszor tökig leizzadtam, szerintem pont azt a 3 liter vizet izzadtam ki, amit megittam. Ezt a hülyeséget... A panoráma pöpec volt, láttam az egész tavat magam alatt, illetve hegyeket, városokat, autópályát, gólyafost, mindent! Lugano-ig visszafele menet órákat töltöttem a tóparti települések vízparti sétányain, nézelődtem és bambáztam jókat. Tó közepéről égbe lőtt vízsugár lefelé hulló vízcseppjei szivárványt rajzolnak a tó fölé, meg hasonlók. Nagyon tetszik itt!
Csak az esti órákban álltam tovább, de azt is kényszerből, mert muslinca özönlés vette kezdetét, egy perc leforgása alatt húsz muslincát pöcköltem le magamról, és ahogy sötétedett, egyre nőtt a számuk. Pofátlanul arcba és szembe szálltak. Úgyhogy továbbindultam következő megnéznivalómhoz: Locarno-ba.
Sötétben értem oda, egészen a belvárosig mentem, és ott is le is tudtam parkolni. Reggel nyolcig ingyenesen ott lehettem, szóval tök jó hely aludni. Valószínűleg reggel nyolcig úgyis végzek a városnézéssel, hisz általában hatkor már ébren vagyok, ahogy világosodik.
Egy kis érdekesség: ma a túrázás során átéltem a Krimml vízesésnél megismert spirál effektust, mely vizuális élmény. Lényeg, hogyha sokáig nézed a vízesést, vagy gyorsan egy irányba mozgó dolgot (jelen esetben én az erdei úton a köveket és gallyakat, hogy ne essek orra), akkor a következő dolog, amire ránézel, elkezd furcsa módon alakot változtatni. Pl. 20 perc kutyagolás és magam elé nézés után felnéztem, a fák közül kibukkanó tájképre, és olyan volt, mintha folyamatosan távolodna tőlem a hegy. Próbáljátok ki, jó cucc! :)
Info: http://www.mozaweb.hu/Lecke-mozaWeb-A_feny-A_vizeses_effektus-99656
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése