Nah végre egy igazán jó nap
Svájcban! Reggel korán útnak indultam a pihenőből, ahol aludtam.
Mentem túrázni a svájci-olasz határvidékre. Spülenből indult a
Via Spulen túraútvonalam, nehéznek írták a neten, úgyhogy
felkészültem rá. Reggel a faluban sikerült bevásárolnom egy
helyi kisközértben, itt segítséget is tudtam kérni a túra
konkrét kiindulópontjával kapcsolatban. Elég hűs volt még így
reggel hét tájt, éjjel az eső is esett, ez rendesen lehűtötte a
levegőt. Összepakoltam a túracuccom, és vittem kivételesen
kabátot is, hátha rám szakad az ég. Ez meg is történt, de nem
szegte kedvem. Fasza bakancsos túrának indult az út, enyhe de
hosszú emelkedővel. Aztán ahogy egyre inkább esett az eső, úgy
döntöttem, hogy letérek az ösvényről, mert csupa sár és víz
volt minden, és inkább megyek az aszfaltozott úton, ami eddig is a
túraútvonal mellett haladt látótávolságnyira. Nem döntöttem
rosszul, mert az eső csak némileg csillapodott, illetve a földút
egész végig megmaradt az aszfaltút mellett, így ugyanazokat a
szép helyeket láttam, mintha a dzsundzsában küzdöttem volna.
Közel 20 km-es túrázásom alatt nagyon sok legelésző bocit
láttam, összevissza kolbászoltak az úttesten tucatszám,
kicselezvén a villanypásztort. Voltak kis borjúk is, nagyon cukik
voltak! Az autósoknak nagy bosszúságot okoztak az olykor úttesten
„legelésző” bocik, de engem csak annyiban zavart a dolog, hogy
kerülgetnem és szagolnom kellett a asok tehénlepényt. Szerpentin
révén jutottam egyre magasabbra, végül átlépve a határt
Olaszországban kötöttem ki. Sok szikla, nagy szél, szép virágok,
bocik és bocik, vízesések, szép hegyek. Kár lett volna kihagyni!
Délután egyre értem vissza a kocsihoz, az eső ekkor már nem
esett egy-két órája. Amint helyet foglaltam a vezetőülésen, és
becsuktam a kocsiajtót, úgy elkezdett szakadni, amint annak a
rendje! Elindultam Lugano felé, ami 106 km-re volt, de elnézve a
GPS-en az útvonaltervet, meg a sok cikkcakk vonalat, legalább két
és fél óra utazásra számíthattam. Még ennél is több lett,
mert lassan haladtam, illetve megálltam pár helyen.
Megfejtettem a svájci úthálózatot!
Vannak az autópályák, amire 40 CHF-ért vehet bárki matricát.
Éveset, rövidebb időre nincs! Ha így tesz, nagyon fasza utakon
mehet az illető, mindenféle alagutak és hidak állnak
rendelkezésére, hogy ne kelljen a hegyvidéki kinyír-kanyarokkal
szembenéznie. Nos én eddig nem vettem meg a matricát, de erősen
elgondolkodok rajta, mert ma is nagyot szívtam. Egy ideig ment a kis
főbb utacskám az autópálya mellett, bár néha egyik, néha másik
oldalán, a dombok íveit követve, néha egy-egy visszafordító
kanyar is befigyelt, de amikor az autópálya belement egy alagút
formájában a naaagy hegybe, az én utam meg konkrétan fölvitt,
majd lehozott a hegyről, nos akkor megelégeltem a dolgot. Matricát
még nem vettem, de kiakadtam ezen a szisztémán. 1000 métert fel,
majd ugyanennyit le kellett autóznom, csak mert nincs pályamatricám.
Életemben ennyi hajtűkanyart nem tosztam. Még szerencse, hogy a
hegy, amire felmentem, fenséges látványt nyújtott. Eső utáni
táj, a fű sötétzöld, a távolban türkizkék színű tó,
partján festői falu. Volt egy 2083 méter magasan levő tó,
mellette egy hütte, nah abba beleszerettem első látásra.
Gyönyörű! A mai nap látványa és útviszonyai pontosan olyanok
voltak, mint a Grossglockner panorámaúté, csak ez ingyér volt,
már ami az úthasználati díjat illeti. Aki látni akarja eme
festői hegyvidéket, autózzon Spülenből Lugano felé, de ne
autópályán tegye, mert lemarad a szépséges tájról. Ahogy
leértem a hegyről, csodás egyenes út, és zéró szintkülönbség
várt rám egy órányi autózáson keresztül. Körben hegyek,
mellettem folyó. Festői volt ez is, ez a szakasz Soazza és Lumino
között várja az utazókat. Megfejtettem a svájci falvakat is: van
15-20 ház, mind emeletes, zöme szerintem hotel vagy én nemtom,
embert nem látni az egész faluban, minden falu közepén úgy
összeszűkül az amúgy fő útvonal, hogy egyszerre csak egy autó
fér el a házak között, járda nuku, és minden ilyen
összeszűkülős helyen van egy piciny, régi pesti bérházak belső
udvarára hasonlító főtér (de azért sokkal szebb), egy ivókút,
meg nem messze egy templom. Ez a sztenderd. Falu előtt 60-as tábla,
majd a faluhatárnál 50-es, majd az összeszűkülés előtt 30-as,
és igen sokszor macskakő, oszt szevasz.
Sikerült mekit találnom az egyik nagy
városban, Bellinzonában. Ügyesen rendeltem 2 sajtbucit 5 CHF-ért
hogy a fene vigye el (ide eleinte csúnyább szót írtam...).
Kétszer annyit ér itt egy sajtbucc, mint az osztrák
fenegyerekeknél, viszont ennyi pénzért olvastam és írtam sok
e-mailt, és ez igen jót tett magányomnak. Továbbindulásomkor
megint szakadt az eső, de mintha dézsából öntötték volna,
ilyen körülmények között utaztam végül Lugano-ig, melyről
nagyon szépeket írtak. A kocsit 8 km-re a városközponttól tudtam
letenni, hogy ne kelljen érte fizetni. Holnap innen fogok bicajjal
bemenni a városba, majd onnan egy naaagy sétát tenni dél felé.
Ez is egy netről szedett túraútvonal, remélem fasza lesz!
Este amúgy nagyon felraktam (ide is
csúnyább szót írtam első körben) az agyam azon, hogy elmentem
Lugano központjába, sehol nem találtam parkolót, majd 8,4 km-t
kellett visszaautóznom, hogy egy Lidl mellett 200 méterrel egy
susnyásban le tudjak parkolni. Jah és ma már olyan területen
jártam, hogy mindenki olaszul beszél, minden olaszul van kiírva,
és ezáltal egy mukkot sem értek. Eddig legalább ki volt írva
németül és olaszul minden. Nos már nem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése