Reggel bejártam maradék Liechtenstein-t, ami valljuk meg őszintén, nem túl nagy terület. A főváros is smafu. :) Délelőtt kilenckor már Svájcban voltam, és első úticélomnak Chur városát szemeltem ki. Nagy sétálós városnézést nem tudtam eszközölni, mivel nem találtam ingyér parkolót sehol. Ezek a svájciak minden talpalatnyi helyet a városok környékén fizetős parkolóvá alakítottak. Hogy nem sül le a bőr a képükről... Kisvártatva már az egyik lightos túraállomásom felé tartottam, mely Laax település környékén zajlott. Itt sem volt ingyen a parkolás, de beruháztam 1 svájci frankot 2 órányi parkolásért, amit persze bőven túlléptem, de ez már senkit nem érdekelt. Megtapasztaltam a svájci közlekedési viszonyokat, élesbe, durván. Vagy hegyre fel kell menni, vagy motorfékkel hegyről le. Nehezen viseltem ezt így az első svájci napomon, plusz pokoli meleg volt. Épp ezért jól tettem hogy az erdei túrázás mellett döntöttem. Laax-ból startoltam. Három órás utam során láttam egy nagyon fasza hegyek közti türkizkék színű tavat, mely strandolásra lett kialakítva, itt pancsoltak a helyiek. Én azonban meg sem álltam egy panorámáig, mely a mélyben kanyargó folyótól volt szépséges. Tökig izzadtam, így utam végeztével megpihentem a verdánál, és összeszedtem magam. Bergün felé indultam. Jó nagy kaptató várt rám, sokszor megálltam az úton, hogy ne melegítsem túl a motort. Így is eltűnt már a hűtőfolyadékom egy része, nem árt majd ha veszek valahol utánpótlásnak valót. Első blikkre Svájc nem szebb, mint Ausztria általam bejárt része, sőt az utak is trébbek, illetve az emberek beszédét sem értem. Valahogy olyan, mintha németül beszélnének, hol olasz, hol francia beütéssel. Még szerencse, hogy amikor útbaigazítást kérek, akkor lassan és tagoltan kapom a választ, pont úgy, ahogy én is beszélek.
Svájcban nincs síkság. Akármerre megy az ember, hegymenetet völgymenet követ, és össze lehet tenni a két kezünket, ha pár percig nincs szintkülönbség. Emiatt is álltam meg sokszor, konkrétan már nem tudtam felmérni a volán mögött ülve, hogy miként is kéne vezetni, milyen sebességgel, milyen ritmusban. A nap végére némileg becsömörlöttem a sok hegytől, és még nem is voltak oly szépek, mint amiket korábban láttam. Az utak keskenyek, egymás mellett épphogy elfér két autó. Az utazás során sok településen haladtam át, mind nagyon apró és hangulatos, mindegyiknek kb.a közepén van egy főtér, ahol ivókút, szép virágos ablakok, és macskakövessé váló út van (ezt nem szeretem a bringa miatt, ami hátul fityeg a csomagtartón), és ezek a főterek olyan sűrűn épült házak között vannak, hogy sokszor nem látni a következő kanyart, és hogy ki milyen tempóval érkezik onnan. Ráadásul itt beszűkül a közel épült házak miatt az út egysávossá, járda nuku, és ha pont jön szembe valaki autóval, akkor egyiknek satufék, tolatás, és elengedni a másikat. Remélem változni fog a táj arculata, különben hamar a végére akarok jutni ennek a kanyargós országnak.
Svájci frankot vettem fel egy ATM-ből, mivel csak euróm volt. Alig találtam boltot, ahol kaját vehetnék, mekit (netezés céljából) pedig egyáltalán nem találtam. Mi lesz így velem?
A nap végére nagyjából sikerült asszimilálódnom, a verdát letettem egy hegyi út pihenősávjában, innen startoltam el bringámmal megnézni az 1,4 km-re fekvő települést: Bergünt. Nagyon kicsi, nagyon hangulatos, keveredik az utcatáblákon az olasz és a német, nem is értem ezt az országot, kik lakják errefelé? Kedvet kaptam felmenni vonattal egy szomszéd városba, mely útvonal az Unesco Világörökség részét képezi, annyira festői. A vasútállomás egy csoda, főleg ha a mávot vesszük alapul, a wc párját ritkítja. Panorámakocsikat húz a mozdony, minden tipptop, és magával ragadó. Holnap reggel fogok tudni vonatra ülni, visszafele pedig egy elöljáróban meseszép gyalogtúra vár rám, mely a vasút mellett jön le a hegyről, két óra a szintidő (szintúgy a top 32-es listából véve).
Svájcban nincs síkság. Akármerre megy az ember, hegymenetet völgymenet követ, és össze lehet tenni a két kezünket, ha pár percig nincs szintkülönbség. Emiatt is álltam meg sokszor, konkrétan már nem tudtam felmérni a volán mögött ülve, hogy miként is kéne vezetni, milyen sebességgel, milyen ritmusban. A nap végére némileg becsömörlöttem a sok hegytől, és még nem is voltak oly szépek, mint amiket korábban láttam. Az utak keskenyek, egymás mellett épphogy elfér két autó. Az utazás során sok településen haladtam át, mind nagyon apró és hangulatos, mindegyiknek kb.a közepén van egy főtér, ahol ivókút, szép virágos ablakok, és macskakövessé váló út van (ezt nem szeretem a bringa miatt, ami hátul fityeg a csomagtartón), és ezek a főterek olyan sűrűn épült házak között vannak, hogy sokszor nem látni a következő kanyart, és hogy ki milyen tempóval érkezik onnan. Ráadásul itt beszűkül a közel épült házak miatt az út egysávossá, járda nuku, és ha pont jön szembe valaki autóval, akkor egyiknek satufék, tolatás, és elengedni a másikat. Remélem változni fog a táj arculata, különben hamar a végére akarok jutni ennek a kanyargós országnak.
Svájci frankot vettem fel egy ATM-ből, mivel csak euróm volt. Alig találtam boltot, ahol kaját vehetnék, mekit (netezés céljából) pedig egyáltalán nem találtam. Mi lesz így velem?
A nap végére nagyjából sikerült asszimilálódnom, a verdát letettem egy hegyi út pihenősávjában, innen startoltam el bringámmal megnézni az 1,4 km-re fekvő települést: Bergünt. Nagyon kicsi, nagyon hangulatos, keveredik az utcatáblákon az olasz és a német, nem is értem ezt az országot, kik lakják errefelé? Kedvet kaptam felmenni vonattal egy szomszéd városba, mely útvonal az Unesco Világörökség részét képezi, annyira festői. A vasútállomás egy csoda, főleg ha a mávot vesszük alapul, a wc párját ritkítja. Panorámakocsikat húz a mozdony, minden tipptop, és magával ragadó. Holnap reggel fogok tudni vonatra ülni, visszafele pedig egy elöljáróban meseszép gyalogtúra vár rám, mely a vasút mellett jön le a hegyről, két óra a szintidő (szintúgy a top 32-es listából véve).
Az estét a hegyi út pihenősávjában töltöttem, alattam zúgó patak, felettem sziklás hegy, kezemben Egger sör és netbook. Sajna ma már egyáltalán nem találkoztam magyarokkal, félő hogy eztán egyre ritkábban botlok honfitársba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése