Fantörpikusan kipihentem magam a szálláson, reggeli közben megtudtam a tegnapi EB-meccs eredményét, miszerint továbbjutottak az olaszok a németek ellen. Jól bekajáltam, összepakoltam, megköszöntem mindent a szállásadóknak, és útnak indultam. Célom az országhatár átlépése volt, irány Svájc felé, Liechtenstein, a törpeállam! Odaérkezésemet két hegy megmászása lassította, nem is sejtettem, hogy megint 1800 méter magasra kell mennem ahhoz, hogy elhagyjam Ausztriát.Aztán megérkeztem a célhoz, minden hirtelen euró helyett svájci frankban lett kifejezve, azt sem tom hogy áll az árfolyam, holnap nem ártana tájékozódnom efelől a neten.
Kis semmitmondó országnak tűnt így elsőre Liechtenstein, nem is értettem, miért külön állam. Tartottam magam a tervemhez, a főváros (Vaduz) közelében található Malbun felé tartottam, hogy megejtsek egy svájci honlapról szedett best of 32 túraútvonal közül egyet. Majd eme 32-es listából fogok szemezgetni az elkövetkezendő Svájcban eltöltendő napjaimon. Ez az első túra semmitmondónak indult: fel kellett caflatni 1600 méter magasra, ott egy üdülőkkel teleépített falu várt rám, mely egyértelműen a téli síszezonra volt kispécizve. Aztán felkészültem a túrára, és elindultam. 5 óra volt a szintidő, és nehéznek titulálta a netes cikk ezt a túrát, de mondom azért bepróbálkozok, max visszafordulok, ha úgy érzem, nem megy. Ahogy szép lassan kiértem a faluból, kezdtem érteni, miért is szerepel a top 32 svájci (és környéki) legszebb túraútvonal közt ez. Fogytak a szép fából készült hüttékre emlékeztető házak, nőtt a hegyi virágok száma. Gyönyörűek! Aztán egy óra séta után felértem egy helyre, ahonnét ráláttam az egész völgyre, ahol a falu fekszik, és elláttam jó messzire. A csendet nyakukban kolompot hordó bocik törték meg, hol bőgetéssel, hol kolomp csörgéssel. Innen még följebb vitt utam, egészen 2400 méter magasra, innen aztán elámultam, rácsodálkoztam a világra. Rövidnadrágban és túracipőben voltam, a nap melege még a pólót is levetette velem. Tökéletesen szép tiszta idő volt, nyoma sem volt a napokkal ezelőtti Edelweiss csúcsos történetnek, ahol közel ilyen magasságban kabát kellett és irdatlan köd volt. Itt most sütkéreztem, és elláttam igen messzire. Nagyon szép ez a hely! A 12 km-es túrám egyharmadánál jártam, így továbbindultam. Innentől jellemzően völgymenet várt rám, illetve tucatnyi mormota. Jópofa állatkák ezek! A Pasterze gleccsernél táblák hívták fel rá a figyelmemet, hogy sok mormota lenne látható, de sajna akkor nem láttam egyet sem. Tekintve, hogy most teljesen elhagyatott tájon voltam, és összvissz 5-6 emberrel találkoztam sok óra alatt, rengeteg cuki mormotát láttam. Mindegyik eliszkolt előlem, de volt amelyiket sikerült lencsevégre kapnom. Jellegzetes "csipogásukról" idővel tudtam, hogy a a közelben vannak, és ha alaposan szétnézek a hang forrásának irányába, kiszúrhatom a szőrmókokat a hegyoldalban. Mormota fun lettem. :) Mentem hegygerincen, sziklák között, hófoltokon átgázolva, patakok mellett, mezőn át, mindenféle helyen, összességében nagyon élveztem a túrát. Mindent elfogyasztottam a hátizsákomból, ami kaja és pia volt, úgyhogy örültem, mikor visszaértem a faluba, a kocsihoz. Jól elfáradva tudtam lepihenni egy csendes parkolóban éjszakára. Természetes WC-vel az 50 méteres körzetemben, biztos ami sicher. Holnap Svájcolok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése