Ma reggeli után nagy utazásra indultunk Anyummal. Beültünk a kocsiba, és mentünk Augsburgba. Autópálya, semmi tökölés! Elég hamar megérkeztünk, semmi forgalom nem volt. Az egész várost túrták, munkagépek és útbontások csúfították az amúgy sem nagy szám városképet. Anyummal tettünk egy nagy sétát a központban, megtaláltuk a város jelképeit, a bazi nagy régi épületeket, de olyan szürke volt minden. Besétáltunk egy kisebb utcába, kanyargott mindenfelé, még kis patak is felbukkant néha a házak között, végül pedig jól eltévedtünk. Az eső is kellett szemerkélni, elég nagy szívásnak tűnt a helyzet. Útbaigazítást kellett kérnünk egy járókelőtől, ezután már könnyen visszataláltunk a kocsihoz, mégsem lett szivacs a helyzet. Még jó, hogy a parkolási idő letelte előtt visszaértünk, mert épp a mellettünk álló autót büntették a közteresek, parkolójegy hiánya miatt. Még a rendőröket is kihívták a tilosban parkolóra.
Városnéző sétánk után kedvem támadt autóval is menni egy keveset Augsburgban, hogy a kimaradt helyeket bepótoljuk. Megegyeztünk, hogy ide sem jövünk többet, nem annyira szép hely ez. Anyum kitalálta, hogy nézzük meg ma Münchent, és ne pénteki hazaindulásakor, így talán a svájci csokik is túlélhetik olvadás nélkül a hazautat. Támogattam az ötletet, úgyhogy mentünk Münchenbe. Megint csak autópálya, immár erősebb forgalommal. Borongós ég, lábát lógató eső, utazáshoz kellemes hőmérséklet volt.
Münchenbe értünk, én egy hét alatt immár másodszor. Megkerestem a múltkori olcsó parkolót a főpályaudvartól nem messze, s innen indultunk el elsőként a pályaudvarra helyjegyet venni Anyumnak a vonatra, másodjára várost nézni. A helyjegyre azért volt szükség, mert Budapesttől Münchenig Anyumnak nem volt ilyenje, és kétszer felállították az út közben felszálló helyjegyesek. Most már képbe kerültünk, miként működik a Railjet rendszer, nem követjük el kétszer ugyanazt a hibát.
München központja szép, de többet várt Anyum is tőle, akárcsak én a múltkor. Két óra séta sem győzött meg igazán. Az érzés olyan, mint egy kiszélesített pesti Váci utcai nézelődés. Na jó, van azért itt egy nagyon szép dóm, és még két szép templom is, ezeket belülről is szemügyre vettük, ezek bejövősek voltak. Az eső megint szemerkélni kezdett, nem volt valami szép az idő. Sétafika után megint autóba pattantunk, jól esett a járkálás után mereszteni a valagat. Lelestük egy városnéző busz táblájáról a további müncheni látványosságokat, és ez alapján megkerestük autóval az olimpiai parkot, mert Anyum a neten olvasott róla jókat. Valóban szép park, de csak érintőlegesen láttuk, mert autóval nem lehetett sokáig menni a park területén. Viszont a park mellett ott figyelt a BMW Világ, ide még vissza fogok térni, amikor Anyumat hozom vissza Münchenbe, csomagokkal, hogy hazautazzon vonattal.
Olimpiai park után indultunk vissza Mindelheimbe. Út közben még megálltunk a Balaton hangulatú Ammersee partján, de sajna ekkorra már javában esett az eső, így nem mutatta igazi szép arcát a tó. Ammersee után már csak Mindelheimben álltunk meg, elfáradva és éhesen. Pizzát sütöttem a ház népének, sonkás-szalámisat, kézzel gyúrtam a tésztát, mindent ahogy otthon szoktam. Nagy sikert arattam vele, ízlett mindenkinek. Cardinal sörökkel oltottuk utána szomjunkat.
Városnéző sétánk után kedvem támadt autóval is menni egy keveset Augsburgban, hogy a kimaradt helyeket bepótoljuk. Megegyeztünk, hogy ide sem jövünk többet, nem annyira szép hely ez. Anyum kitalálta, hogy nézzük meg ma Münchent, és ne pénteki hazaindulásakor, így talán a svájci csokik is túlélhetik olvadás nélkül a hazautat. Támogattam az ötletet, úgyhogy mentünk Münchenbe. Megint csak autópálya, immár erősebb forgalommal. Borongós ég, lábát lógató eső, utazáshoz kellemes hőmérséklet volt.
München központja szép, de többet várt Anyum is tőle, akárcsak én a múltkor. Két óra séta sem győzött meg igazán. Az érzés olyan, mint egy kiszélesített pesti Váci utcai nézelődés. Na jó, van azért itt egy nagyon szép dóm, és még két szép templom is, ezeket belülről is szemügyre vettük, ezek bejövősek voltak. Az eső megint szemerkélni kezdett, nem volt valami szép az idő. Sétafika után megint autóba pattantunk, jól esett a járkálás után mereszteni a valagat. Lelestük egy városnéző busz táblájáról a további müncheni látványosságokat, és ez alapján megkerestük autóval az olimpiai parkot, mert Anyum a neten olvasott róla jókat. Valóban szép park, de csak érintőlegesen láttuk, mert autóval nem lehetett sokáig menni a park területén. Viszont a park mellett ott figyelt a BMW Világ, ide még vissza fogok térni, amikor Anyumat hozom vissza Münchenbe, csomagokkal, hogy hazautazzon vonattal.
Olimpiai park után indultunk vissza Mindelheimbe. Út közben még megálltunk a Balaton hangulatú Ammersee partján, de sajna ekkorra már javában esett az eső, így nem mutatta igazi szép arcát a tó. Ammersee után már csak Mindelheimben álltunk meg, elfáradva és éhesen. Pizzát sütöttem a ház népének, sonkás-szalámisat, kézzel gyúrtam a tésztát, mindent ahogy otthon szoktam. Nagy sikert arattam vele, ízlett mindenkinek. Cardinal sörökkel oltottuk utána szomjunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése