Európai kóborlás 33.nap - Grindelwald, Lauterbrunnen, Trümmelbach, Luzern

Fránya eső egész este, és még reggel is esett, meggátolván ezzel eltervezett délelőtti kirándulásomat, fel a Grosse Schneideggre, onnan meg a Schwarzhorn hegyre. Ezek azért lettek volna jók, mert ugyanabban a Jungfrau régióban találhatóak, ahol épp tartózkodtam, így nem kellett volna sokat utazni egy újabb kalandért. Az eső miatt amúgy meg buksi, szóval reggel Grindelwaldban nézelődtem, amit tegnap kihagytam. Bejártam a várost, gyönyörködtem a havas hegycsúcsokban a háttérben, bevásároltam a helyi Migrosban, és kiakadtam a rengeteg japánon, akik még ilyen korán is ellepték a környéket. Tegnap is sokan voltak fent az Eigergletschernél, több vonatnyi japcsi kószált a jég-és kősivatagban. Az eső szűnni nem akarása végett végképp lemondva az eltervezett túrámról Lauterbrunnen felé vettem az irányt. Az út amilyen rövid, olyan gyönyörű volt. Két oldalt meredek sziklafalak, onnan sok -távolról- kicsi vízesés zúdulván alá a mélybe, igazi tipikus svájci faházak, sok virággal, folyó mellett kanyargós út, és szemben pedig továbbra is havas, csipkés hegyek, olykor kisebb felhőkbe burkolózva.

Lauterbrunnen is csodás hegyi falu, de mivel még mindig esett, átautóztam rajta, és elmentem "az út végéig", Stechelbergig. Itt egy hangulatos étterembe beültem, kértem egy kávét, egy fali aljzatot, és egész délelőtt töltöttem a cuccaimat. Végre a fényképezőmet is sikeresen feltöltöttem, tegnap már behalt a nap végére, csutkára merítettem, eddig bírta Svájcot. Offline módban voltam, semmi internet, úgyhogy szerkesztgettem a blogomat, az elkészült képeket és videókat. Hasznosan töltöttem az időt, rendesek voltak az éttermiek is, nem néztek ki egyáltalán furcsa hóbortom miatt.

Mire kijöttem a friss levegőre, verőfényes napsütés volt, de azért még a pulcsi elkélt. Ennek örömére szép lassan visszaautóztam Lauterbrunnen irányába, és megálltam Trümmelbachban megnézni az Európában egyedülálló vízesést, mely egy hegy gyomrában hömpölyög, úgynevezett gleccservízesések formájában. Olcsó volt a belépő, kényelmesen lifttel lehetett felmenni a hegy belsejébe -amit nem bántam tegnapi megadúúúrva túrám utáni fáradtságomban-, laza barlangjárás során lehetett szemügyre venni a csodás vízeséseket, szám szerint tízet. Nem vagyok egy nagy vízesés-rajongó, de ez csodaszép volt. Néhol színes fényekkel világítottak a sziklákra, így még pompásabban nézett ki az egész. A napsugarak néhol utat találtak maguknak a sziklák között, és gyönyörű szivárványokat varázsoltak. Teljesen földönkívüli (vagy belüli?) tájakon éreztem magam, nagyon különleges élmény volt. A víz dübörgése a hegy belsejében durván hangos volt, ezt csak akkor éreztem, amikor kijöttem a hegyből, és zúgott a fülem, mint egy hangfal mellett töltött buli után. A javasolt esőkabát és vízhatlan cipő felejtős, egy szál vászoncsukában, és pamutpulcsiban teljesíthető a vízesés nézés. De a nadrág sem árt... :)

Vízesés kipipálva, de nem akartam még továbbállni, nagyon bejött ez a szinte függőleges sziklafalak közé zárt folyó menti völgy, a sok hegyoldalból lezúduló vízeséssel megspékelve. Felcsaptam hát a görkorit lábamra, és elgurultam egy darabon ezen a szép helyen. Láttam helikopterből kiugró ejtőernyősöket, kicsit irigykedtem is, be kell valljam. Lauterbrunnenig gurultam, ott átváltottam csukára, és bejártam a várost. Megtaláltam Svájc ezidáig egyetlen olcsó szállását, egy "chalet"-et, 28 CHF-ért dobtak egy szobát egy napra, reggeli nélkül. Elgondolkodtam, szükségem van-e jelenleg szobára, hát nem volt. Akksik frissen töltve, higiénia okés, a kocsiban alváshoz nagyon hozzászoktam, szennyesem bár gyűlt, de még voltak tiszta ruháim (most áldom az eszem, hogy ily sok ruhát hoztam), igazából nem éreztem fontosnak a szálláson alvást. Így hát elkönyveltem magamban, hogy itt, Lauterbrunnenben végre találtam egy olcsó szállást, és mentem tovább. Kisvártatva mosodát is találtam, 5 frankért lehetett egy adag ruhát mosni, újabb 5 frankért szárítani.

Előbb végigvezetett okokból ezzel a szolgáltatással sem éltem. Viszont leesett, hogy ez a hely a csóró fiatalok menedékhelye, akik a környező hegyekbe járnak túrázni, vagy az extrémebb fajta ejtőernyőzget. Bár ez utóbbi kizárja a csóróságot, mert 164 CHF-ért visznek fel a helikopáterrel a magosba, hogy levethesd magad, vagy hogy vigyenek egy kis égi kört ugrás nélkül.

Bejártam minden zugát Lauterbrunnennek, innen visszagurultam a kocsihoz, amit a gleccservízesésnél hagytam, és itt szarakodtam egy ideig. Találtam egy Fehérvár Travel-es buszt, teletömve magyarokkal. Ők is a Trümmelbach vízesésre voltak kíváncsiak. Ráadásul ugyanazt a "Nagy svájci körutazás" nevű útvonalat járták, mint amit én. Vagyis megfordítom: én ugyanazt a „Nagy svájci körutazás” nevű útvonalat járom be, mint amit a társaság kínál. A neten erről a körutazásról fent volt minden infó, onnan lestem svájci utamat. Csak én még kiegészítettem a legszebb 32 túraútvonal közül párral, ezért van az, hogy az amúgy 8 napos körutazás nálam már második hete tart, és még nincs vége. A Fehérvár Travel-es buszsofőrrel szóba elegyedtem, dumcsiztunk egyet a bejárt helyekről, tegnap ők is a Jungfraujoch-nál voltak, mint kiderült.

Feltöltődtem magyarsággal ma is, kellett ez nekem! Hamarosan Luzern felé vettem az irányt. Elhagyva a völgyet, és a kis folyót, autópályára dzsaltam, hasíthattam mint állat. Pályáról aztán hegynek kellett menni, Luzern felé nem épült más út, ejnye svájciak, hát hogy lehet ez? Svájc középső kantonjában vagyok, hogy lehetséges ez a hanyagság? Napok óta kényelmes autópályához vagyok szokva, erre kiszúrják a szemem szerpentinekkel. Még ilyet... Ide se jövök többet. :))) De! Hegyvidéki autózásom szép tavak felé/fölé vitt, kilátópontokon állhattam meg ejtőzni és vacsizni, sok japcsi cimborámmal együtt, ők is így tettek. Az egyik kilátópontnál, ahol elfogyasztottam a vacsimat, negyed óra alatt 6 autó állt meg és indult tovább, mind japcsi utassal volt teli. Luzern felé közeledvén kezdtem elveszteni a reményt, hogy találok parkoló-pihenő helyet, ahol wc is van. Így is lett. Az utolsó 15 km-t szinte csak alagútban tettem meg, ez abból a szempontból volt vicces, hogy a GPS ekkor elveszíti a fonalat. Megérzéseimre hagyatkozva végül sikerült Luzern központjába navigálódnom. Tök jó, hogy beértem Luzern központjába este nyolcra, mert reggel hétig ingyenes a parking. Bernhez hasonló szituba csöppentem ezáltal. Lényeg, hogy végre felcippanthattam a Kronenbourg sörömet, és élvezhettem a zamatokat.