Bern, hajnalban. Így indult a napom. Ébresztést állítottam be a telefonon, de nyomnom kellett egy szundit, mert hulladék voltam. Hatkor így is sikerült elindulni felfedezni az ébredező fővárost. Bringámra erősítettem a kamerát, és úgy karikáztam végig az Unesco Világörökség részét képező belvároson. Nagyon szép hely Bern, mindenképp ajánlom mindenkinek! Az egész belváros olyan, mintha a budapesti Váci utca kiszélesített változatát kereszteznénk a körúttal, ahol a 4-6-os villamos közlekedik. Gyönyörű állapotban lévő 18.századi épületek fogják közre a széles macskaköves főutcát (gasse), a házak alatt mindkét oldalon árkádsor, száz meg száz üzlet és díszes kirakat, itt hagynám legszívesebben Magyarország egész éves GDP-jét. Kiragadván arcunkat a kirakatokból lépten-nyomon gazdagon díszített kutakba botlik a tekintet. Továbbá sok óratorony és templom ékesíti a városképet, múzeumok és boltok áradata ez a hely! A pékségek és kifőzdék még zárva, de lesz itt habzsidőzsi, amint beindul az élet! Fantasztikus, ahogy kinéz ez az óváros itt. Kora reggeli ürességében megmutatta egyik arcát, de majd a nyüzsi is elkövetkezik hamarosan.
Visszamentem a verdához, mert hétkor lejárós volt az ingyér parkolás. Megreggeliztem jóízűen, és megleltem a nap tanulságát: ne hagyj egyik napról a másikra hűtőszekrény nélkül camambert sajtot a csomagtartóban, mert beleolvad a csomagolásába. Kiskanállal megoldós volt, de úgy mégsem az igazi. Kerestem GPS-emben találomra egy belvárostól elég messze levő pontot ahhoz, hogy remélhetőleg ne kelljen fizetni a parkolásért. Beletrafáltam, egy külvárosi lakótelepre sikerült elnavigálódnom, sehol egy parkolóóra, így beljebb vagyok óránként 2 svájci fankkal. 6 km-re voltam a belvárostól, így megint bringára pattantam, hogy ne kelljen lejárnom a lábamat. Útközben megtaláltam a Berni Rózsakertet és a Medveárkot, még mielőtt a legszebb belvárosi részekhez értem volna. Minő szerencse! A rózsakertben gyönyörű rózsákat láttam (furcsa, nem?), és egy fasza panorámát a városról, mivel a rózsakert egy domb tetején volt, a város meg egy kisebb völgyben. A Medveároknál a macikat meg kellett zabálni, nagyon aranyosak voltak. Volt nekik mindenféle játékuk, mászókájuk. Vígan mászkáltak és ejtőztek, míg ott időztem náluk. Még egy várfal-részlet is a rendelkezésükre állt, ha nagyon unatkoznának a nagy barna szőrmókok. Beszereztem itt a maciknál, az információs ponton egy Bern térképet, amin közel 60 látnivaló volt feltüntetve. Egy kis hídon áthaladva beértem oda, ahol reggel jártam, és meg is kezdtem a sok-sok nevezetességet szemügyre venni. Ezek szinte egymást érik, úgyhogy többnyire toltam a bringát, s nem jojóztam fel-le a nyeregben. Továbbra is amondó vagyok: nagyon szép hely, mindenképp érdemes látni! Délelőtt tízre érte el a tömeg szintje az általam elvártat, turisták özönlöttek minden buszparkoló irányából. Nem volt zavaró, mert már láttam üresen is a várost, így tudtam értékelni annak szépségét a jelen állapothoz képest. A nevezetességek között járva csorgattam a nyálam a kirakatokban levő svájci órákra, napszemüvegekre, pólókra, spéci kilóra mérős csokikra, péksütikre. Végül bementem egy cukrászdába, hogy adjanak valami tradicionális svájci finomságot. Tanakodtak sokat az eladók, nem voltak nagyon képben, végül egy tortácskát kínáltak fel 15 frankért, melyen barna csokialapon fehérrel volt megformálva a város jelképe: egy kóborló medve. Hát ha ezt a bazi nagy sütit benyomtam volna, megpusztulok a sarkon, úgyhogy inkább kértem egy méretben és árban kedvezőbb sütit, a még a kirakatban kiszemelt mosolygós fej alakú linzert. Fincsiii! Mostanra megtaláltam az általam legszebbnek vélt pontot a belvárosban, az óratorony és a pályaudvar között. Eme helyen időztem, lőttem a fotókat, és hallgattam a 100 méterenként más-más hangszeren játszó utcazenészeket. Voltak vonós csajok, voltak tangóharmonikás indiánok, volt két srác, aki ütős hangszeren tolta, volt aki furulyázott, de én végül az óratorony azon oldalán kötöttem ki, ahol a híres órajáték és óraszerkezet van. Itt egész tömeg állt és nézett fel az órára, amikor odaértem. Engem nem az óra vonzott oda, hanem hallottam a "Hang" nevű hangszer hangját már egy ideje, és errefelé csalogatott a frankó zene. Utcazenész művészlélek kinézetű emberünk kezével játszott a hang-on, közben az ausztrál ősi hangszert fújta, és a hindu zenékben hallható másik eszközön is produkálta a zenéket. Nagyon bejött, amit művelt. Közben pont dél lett, a toronyóra elkezdte a harangozást, és valami jópofa medvefigurás órajáték is lezajlott fent a magasban, különböző alakok pörögtek, forogtak, harangszóra ütötték fejüket a falba, és hasonlók. Igen nagy látványosság lehet ez, mert a tömegek vakuztak, helyezkedtek, hőzöngtek hogy nincs jó helyük, mindenki feszült volt abban a pár percben, amíg az órajáték tartott. A zenész is abbahagyta a muzsikálást erre az időre. Pár perc múltán, ahogy véget ért a déli móka, a tér szinte kiürült, mindenki ment tovább dolgára. Én maradtam egy csoki bepuszilásra a zenész mellett, hallgattam amit játszik. A végén adtam neki aprót, és eldumcsiztunk. Mondtam hogy én dorombon próbálgatok játszani, erre ő kérdezte hogy akkor miért nem nyomom én is itt a téren. :) Szerénykedtem egy sort, majd megtudtam hogy youtube-on elérhető a zene amit játszott a srác az "Ananda Hang" keresőszavak révén. Hangolás után ballagtam tovább. Még nem is említettem, hogy itt Bernben is olyan villamosok járnak, mint nálunk a 4-6-os combino. Csak itt pirosra van mázolva mind, míg ugye nálunk sárgaság van. Ezt leszámítva csont ugyanolyanok. Persze van itt is többféle vili, van még a régiből nekik is, az eltérő a miénktől. Továbbá van combino hightech kiadás is itt, az már durvábban néz ki, mint az általunk ismert szerelvény. Mind lencsevégre került, úgyhogy tudom majd prezentálni ezeket.
Nagy ballagásom közepette leszólított egy hölgy, hogy nagyon tetszik neki a bicajom, úgy az egész ahogy van, matricástul, itt-ott elnyűve, mindenféle ketyerével rajta. Kérdezgette hogy hol vettem, mennyire kényelmes, milyen nehéz, meg hasonlók. Már azt hittem, el szeretné vinni egy körre. Tekintve az eddig látott svájci bringa árakat, szívesen odaadtam volna neki tízszeres áron, mint amennyiért vettem. Ugyanis eddig 1000 CHF alatt nem láttam bringát. Ezzel a bringa rajongó csajjal is jót dumcsiztam, már amennyire németül ment. Lassan a 60 látványosság végére értem, el is fáradtam így kora délutánra. Megérte betérni Bern-be, csodás élmény volt!
Eddig a fővárosok bejöttek: Budapest, Bécs, Bern. Liechtenstein-t ne számítsuk, mert törpeállam.
A délutánomat egy autópálya melletti parkoló-pihenőben töltöttem, bevonzottam szerencsére a helyet, Bern és Thun között. Benyomtam könyvolvasás mellé egy 8,8%-os Strong Beer nevű sört, mely többek közt fekete dobozával figyelmeztetett erejére. Beálltam tőle, mint gerely. Tettem-vettem, intézkedtem, a kávézó részlegen vettem egy péksütit (megint ezer pénzért dobták, franc beléjük), és órák hosszat neteztem cserébe. Legyen már valami hasznom is belőle. Free WLAN, ez kell nekem! Ilyenkor a pultos ad egy névjegykártya szerű cetlit, amin van egy felhasználónév és egy jelszó, ezek segítségével tudok négy órán át netezni. Beszélgettem skype-on Anyummal és Timusommal, svájci tartózkodásom során elsőként hallatva hangom online. Jó volt hallani a hangjukat! Timusomnak sajnos a mikrofonja bekrepált nagyon hamar, így vele chat partyt nyomtam. De az is nagyon jó volt! Olyan sokat neteztem, hogy véresre néztem a jobb szememet. Elszoktam már a monoton képernyő bambulástól, hegyekhez és tavakhoz szokott immár szemem. Rám esteledett a sok tevékenység közepette, így helyben hajtottam álomra fejem. Első ízben használtam a magammal hozott füldugókat, mert az autópálya zaját sem fák, sem bokrok nem csillapították, egyből arcba kaptam a 120-as tempót minden járműtől. Svájcban amúgy 80-nal lehet menni lakott területen kívül, és 120-szal autópályán. Én 110-zel szoktam, mivel a csomagtartóra erősített bringatartó szerkezet ennyit ír elő maximális utazási sebességnek. Terveim voltak hajnalra, következő bejegyezésben közlöm ezeket.
Nagy ballagásom közepette leszólított egy hölgy, hogy nagyon tetszik neki a bicajom, úgy az egész ahogy van, matricástul, itt-ott elnyűve, mindenféle ketyerével rajta. Kérdezgette hogy hol vettem, mennyire kényelmes, milyen nehéz, meg hasonlók. Már azt hittem, el szeretné vinni egy körre. Tekintve az eddig látott svájci bringa árakat, szívesen odaadtam volna neki tízszeres áron, mint amennyiért vettem. Ugyanis eddig 1000 CHF alatt nem láttam bringát. Ezzel a bringa rajongó csajjal is jót dumcsiztam, már amennyire németül ment. Lassan a 60 látványosság végére értem, el is fáradtam így kora délutánra. Megérte betérni Bern-be, csodás élmény volt!Eddig a fővárosok bejöttek: Budapest, Bécs, Bern. Liechtenstein-t ne számítsuk, mert törpeállam.
A délutánomat egy autópálya melletti parkoló-pihenőben töltöttem, bevonzottam szerencsére a helyet, Bern és Thun között. Benyomtam könyvolvasás mellé egy 8,8%-os Strong Beer nevű sört, mely többek közt fekete dobozával figyelmeztetett erejére. Beálltam tőle, mint gerely. Tettem-vettem, intézkedtem, a kávézó részlegen vettem egy péksütit (megint ezer pénzért dobták, franc beléjük), és órák hosszat neteztem cserébe. Legyen már valami hasznom is belőle. Free WLAN, ez kell nekem! Ilyenkor a pultos ad egy névjegykártya szerű cetlit, amin van egy felhasználónév és egy jelszó, ezek segítségével tudok négy órán át netezni. Beszélgettem skype-on Anyummal és Timusommal, svájci tartózkodásom során elsőként hallatva hangom online. Jó volt hallani a hangjukat! Timusomnak sajnos a mikrofonja bekrepált nagyon hamar, így vele chat partyt nyomtam. De az is nagyon jó volt! Olyan sokat neteztem, hogy véresre néztem a jobb szememet. Elszoktam már a monoton képernyő bambulástól, hegyekhez és tavakhoz szokott immár szemem. Rám esteledett a sok tevékenység közepette, így helyben hajtottam álomra fejem. Első ízben használtam a magammal hozott füldugókat, mert az autópálya zaját sem fák, sem bokrok nem csillapították, egyből arcba kaptam a 120-as tempót minden járműtől. Svájcban amúgy 80-nal lehet menni lakott területen kívül, és 120-szal autópályán. Én 110-zel szoktam, mivel a csomagtartóra erősített bringatartó szerkezet ennyit ír elő maximális utazási sebességnek. Terveim voltak hajnalra, következő bejegyezésben közlöm ezeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése