Európai kóborlás 29.nap - Fribourg

Immár Victorinox svájci bicskával a zsebemben hasítottam Fribourg-ba, egy nagy városnézésre. Az alvóhelyemen beszereztem egy Fribourg várostérképet, az utolsó szent hugyfoltig minden be volt rajta jelölve, ami kicsit is történelmi jelentőségű a városban. A külvárosból bringáztam be a tutiba, láttam jobbról, balról, fentről mindent. Dombot másztam kis sebességfokozatban, hasítottam kényelmesen, erőfeszítés nélkül völgymenetben. Viaduktok a várost átszelő folyó felett, 13.századi tornyok, 17.századi kápolnák, katedrális pöpec állapotban, macskaköves óváros, szűk és meredek utcácskák. Ezek miatt kicsit budai feeling jött át. Még sikló is van, ami a város alsó részéből felviszi a népeket a felsőbb területre. Szép hely, megéri bejárni! Én megtettem mindent, ami tőlem tellett, még egy bevásárlóközpontba is bementem, hogy a modern arcát is lássam a városnak. Igazából azért, hogy ebédre valót vegyek a Coop-ban, de ez most nem fontos. Ennek ellenére leírtam. De minek? :) Ma is sajtot nyomattam, megint egy újfélét, természetesen svájcit. Városbarangolás után beültem egy hangulatos kávézóba full elektronikával, hogy netbook töltés közben nyomassam az infót a pajeszotok mögé. Sajna a fali dugaszba itt sem ment bele a fényképezőm töltője, úgyhogy hamarosan lemerülök fényképezőgép ügyileg, s csak kamerám marad töltött állapotban (ahhoz van autós töltőm). Két tejeskávé és két és fél órányi ücsörgés volt a számlámra írható, ha külső megfigyelő szemszögéből nézzük a dolgokat. Ha a magaméból nézzük, akkor igen hasznos időtöltés volt a délutánnak ezen része. Kifinomult nyelvi virtuozitásom megcsillanhatott, nem szabott gátat a csúf akkumerülés sürgető tudata. Míg a kávézó többi vendége beszélgetett, vagy újságot olvasott, én a modern srác, a falból lógó drót végén levő netbook előtt görnyedtem, és klampíroztam, mint Beethoven.

Eme "energikus" délutánomat a kocsimhoz visszatérve folytattam, egy laza olvasós órát tartván. Ehhez pont kedvező volt a rutinszerű délutáni zápor, mely lezúdult. Eső után köpönyeg, ami nálam annyit tesz, hogy megindultam Svájc fővárosa felé: Bern-be. Utam gyorsan zajlott, mivel fél órányira volt a sziti. Autópályán haladva reméltem, hogy a tegnapihoz hasonló módon jön velem szemben egy parkoló-pihenő. Ez ma elmaradt, így be kellett mennem a Bernbe. Kellett. Fegyverrel kényszerítettek. :) A városközpontot autóval gyorsan átszeltem, természetesen így fabatkát sem ért  az egész, ezért letettem a kocsit pár kilométerrel kijjebb, ahol találtam egy 19h-tól 07h-ig ingyenes parkolót, egy böszme nagy park mellett. Bedobtam az automatába az este hétig kellő zsozsót, majd úgy gondoltam, keresek egy mekit, ahol rendezhetem ügyeimet. Bringára pattanni nem volt kedvem, viszont láttam futókat elsuhanni a kocsi mellett, így a rutinos blog olvasó tudhatja már: kocogásra adtam fejem. Felraktam a helyére a futócipőmet, s Bern központjába -ahol a csodás óváros terül el- futottam. Így első blikkre nagyon királyságos hely, egy egyetem parkján keresztül vitt utam, zöldövezeten át. A nagy rohanásom csak arra volt jó, hogy kedvet kapjak holnap hajnalban felkelni, és bringára pattanva filmre venni ezt a szép helyet. Tényleg nagyon szép, holnapi bejegyzésemben úgyis kifejtem a részleteket.
Visszafutva a kocsihoz pont eleredt az eső, újfent. Úgy látszik, futásomhoz megtaláltam azt a szűk délutáni másfél órát, amikor nem esett. Lassan elmehetek Meteorológus Mihálynak.

Ja a meki! Futás közben fölfedeztem két mekit is a központban, úgyhogy a kocsihoz visszaérve bringára pattantam, és ellátogattam eme csodás és változatos kajákat felvonultató gyorsétterembe. Itt tapasztaltam meg, hogy francia nyelvterületről visszaérkeztem német ajkúak társaságába. Mai Fribourg-os létem franciául zajlott, így furcsa volt átállítani magam németre. Mekizésem egy sajtburger elpusztításából állt, és annak a konstatálásából, hogy nincs wifi, ejjj. Hát nyalsgem berni meki. Nah sebaj, majd keresek egy wifi helyet valahol, holnap úgyis egész nap Bernelek.