Európai kóborlás 28.nap - Schoggi-Chäs Route

Mégis úgy adódott a tegnapom, hogy megvártam, míg kiment belőlem a bor, autóba pattantam, és lementem a Genfi-tó déli partjára, megnézni onnan is a tavat. Továbbállásom oka: nem akartam ott maradni az autóval, ahol álltam, mert valami konzulátushoz közel sikerült megállnom, és rendőr őrizte a kaput. Nem szerettem volna hatóság mellett aludni.
Mivel a Genfi-tó déli partja már francia föld, így elmondhatom magamról, hogy ma benéztem Franciaországba is! A déli part lényegesen békésebb, mint a nyüzsgő északi. Nagyon kellemes. Találtam egy Yvoire nevű festői, középkori városkát, ami megér sok mindent. Srácok, ide kel hozni a nőket! Itt meg lehet kérni a kezüket, itt kérhető tőlük Bármi, itt tuti beolvad minden csajszi. Ez itt a romantika fellegvára! Jártál már romantikus helyen? Felejtsd el, gyere Yvoireba, és szorozd meg egy prímszámmal a romantikáról alkotott eddigi képedet. Amúgy meg tényleg középkor! Macskakő az egész, minden ablak virágba borulva, borostyán a házfalakon, középkori mesterségek jelei az udvarokban, színes fazekas köcsögök, egyedi kézműves munkák mindenütt. Jah hogy a háttérben épp naplemente zajlik, és aranyhíd épül a tó vizén, és még a hattyúk is smárolnak? Uggggyan már, ez csak hab a tortán! Várfal veszi körbe az egész várost, autót itt nem ismernek, azt kint hagyhatod a parkolóban óránként 1 euróért, de kint is hagyós, mert ide nem való.
Mivel tökmagam jártam be keresztbe-kasul a városka minden apró utcáját, így ráfókuszáltam a videózásra és a fényképezésre, a kézen-fogva sétálást meghagytam a 15-75 éves korosztályig mindenki másnak. Sajnos. Ide még vissza kell jönni Timusommal, nincs mese! És ha már jövünk, beülünk a raklapnyi étterem egyikébe, mert jelenleg kicsorgott minden nyálam a sült illatoktól. A tóparton döglött halszag terjengett, az egy kicsit elvette az étvágyam. Aki éhes és nincs pénze, oda menjen, hogy elmenjen neki is. :)
Na de az aktuális napról is illenék írni pár szót, kissé megcsúsztam a fejezetek közt...
Yvoiretól nem messze, Thonon környékén leltem egy mekit. Az amellett lévő C&A parkolóban nyugis alvást követően, igen korán indultam útnak. Megálltam a Genfi-tó déli partján egy szimpi településen, mely a térkép alapján kikötővárosnak tűnt, Evianban. Kedvem támadt kocogni egyet a tóparton, ahogy megláttam a felkelő napot felbukkanni a tó mögötti hegyek fölött. Egy laza fél órás futást nyomtam, amit egy alapos tisztálkodás követett az egyik futás közben felfedezett nyilvános wc-nél. Jól esett a reggeli hűvösben egy kis ellazító futkorászás. Így igen közelről szemügyre vehettem Evian kikötőit, mólóit, part menti parkjait, és luxusszállodáit, illetve kaszinóját. Elhagyva aztán a Genfi-tavat -visszaérve Franciaországból Svájcba-, találtam egy bazi nagy Coop-ot. Ez itt nem az a Coop, ami nálunk van: itt ez benzinkút-és szupermarket egyszerre, továbbá teljesen más a logója, mint a mi magyar Coop-unknak. Kicsit olyan, mint nálunk a Tesco. Feltankoltam kajákkal és sörökkel. Nagyon bő választékot találtam mindenből! Rengeteg fajta sajt, sör, és svájci mindenféleség volt az üzletben, végre kiélhettem kreativitásomat kaja vásárlás terén. Reggelire nyomattam egy Ausztriában megszokottá vált kalács-nutella-gyümölcslekvár kombót. Azért volt ez megszokott, mert a szállásokon minden reggelire ezt (is) ettem. Svájcban pedig ugyebár eddig nem szálltam meg sehol, úgyhogy elvonási tüneteim jelentkeztek. :)

Miután benyomtam a Coop-ot, hö hö hö, Gruyéresbe mentem egy sajtos-csokis túrára többek közt. Azért hívják így a túrát, mert Gruyéres és Broc között halad az útvonal. Az első hely legendás a finom sajtjairól, Brocban pedig a Nestlé gyár múkodik. Csokiii! :) Teszteltem sajtot, teszteltem csokit, lehet jönni Svájcba kóstolni ezeket, nagyon finomak, jelentem! Na de a részletek...
A túrautat csak egy-másfél óra bolyongás után találtam meg, akkor is hasraütés-szerűen indultam el az egyik általam helyesnek vélt irányba. Diákmunkás pincérektől kértem segítséget, hogy merre is vagyok arccal előre. Telitalálat lett a vége, de ha már a bolyongást szóba hoztam, mesélek Gruyéresről. Kimondani ezt a városnevet sem tudom, szerencse hogy a blogban ez eddig nem jött át. :) Nah majd a videókon, amikor kommentálom a helyeket, hogy éppen hol járok, ott asszem lesz min szakadni, mert benga vagyok franciából. Én a Bonjour-t bonzsúrnak írnám. A rönóról meg a rezsóról nem is beszélve. Szóval Gruyéres nagyon-nagyon szép városka, ez is középkori hangulatot áraszt, akár csak Yvoire tegnapról. Egy domb tetején van a város, várfal veszi körbe, autentikus minden épület, szép az egész úgy ahogy van. Az ilyen helyek bejövősek, úgy veszem észre. Itt megállt az idő valahol a 17.században, de van 13.századi épület is. Annyira bejött a hely, hogy itt szereztem be pár megálmodott szuvenírt, illetve egy gyerekkori álmomat váltottam valóra: vettem egy eredeti svájci bicskát! Egy Victorinox Camper-t. Furcsa, hogy egy éttermi főétel áráért kaptam egy svájci bicskát. Sokáig kolbászoltam a szuvenír shoppokban, és nehezen végül, de sikerült betáraznom pár jópofa cuccot. Hogy miket, az nem publikus, hisz akkor hol marad majd a meglepi, amikor hazatérek? Láttam még egy Alien fanatikusok számára álomszerű helyet, de elég fura volt az egész, szóval elhaladtam az ojjektum előtt, és semmi egyéb. Finom sajtolás és középkori városnézésem után elindultam Broc felé. Dögmeleg kánikula, erdő-mező, kolompoló tehenek, ezek jellemezték utamat. Jó sok séta kellett, míg elértem a mindenhol érezhető kakaó illatot árasztó Nestlé gyárhoz. Először nem a gyárba mentem be, hanem a mellette levő Factory Outletbe, ahol minden Nestlé terméket kapni lehetett, diszkont áron. A csokik csak egy részét tették ki a kínálatnak: volt itt levespor, tészták, mélyhűtött kaják, fagyik, meg mindeeeen. Csakhogy én csokira pályáztam, a kakaó illatot ugyanis a bőrömön át is beszívtam magamba már idefele jövet. Vettem is egy tábla finomat, melyet negyed órán belül be is pusziltam. Voltak itt nagyon fasza hazavivős csokik is, fémdobozostól a családi kiszerelésig, csak sajna megolvadna napokon belül, így nem vettem otthonra semmi édességet. Majd megoldom máshogy ezt a kérdést, legyen ez is titok, hogy miként. Miután betoltam az egész tábla csokit, már nem is esett olyan jól szagolni a mindent beterítő intenzív kakaó illatot, mely a gyárból szivárgott. Vigyázat, kakaó szivárgás!

Elteltem, mint egy mohó, falánk kisgyerek. A gyárlátogatást is elnapoltam, már a szemem sem kívánta a csokit. Inkább visszaindultam a sajtolós helyre. A kánikula tetőzött, így inkább levettem a pólómat, hogy valahogy kibírjam a hőséget. Visszafele kissé más irányt sikerült belőnöm, mint ahogy jöttem. Talán rövidebb is volt egy kicsit az út. A kitaposott ösvény egy szakasza nagyon el volt hanyagolva, el-eltünedezett, olykor alig tudtam, merre vagyok arccal előre. A gazok közt kellett gázoljak egy darabon, kiszáradt tehénlepényeket kerülgetve. Itt Svájcban jellemző, hogy a túraútvonalak egyes részei villanypásztorral elkerített bocis füves részeken mennek keresztül. Általában a legelőhöz való bejutáshoz van egy kis forgókapu az ösvény mentén, melyeken az ember igen, de a boci nem tud áthaladni. Vagy a másik megoldás, hogy le kell akasztani a villanypásztort egy kampóról -egy műanyag markolat segítségével-, majd visszaakasztani azt a helyére, amint az ember belépett a legelőre. Ezzel eddig nem is volt gondom, már napok óta alkalmaztam ezt a technikát. Kezdtem azt hinni, nincs is áram ezekben a vezetékekben. Nem a faszt nincs! Ma úgy megbaszott az áram, hogy kiugrott a szívem a helyéről! :)) Nagyon mókás így utólag belegondolva, de akkor és ott eléggé szíven ütött a dolog. :) Szó szerint. Jelen esetben egy forgókapu vitt be a villanypásztorral elkerített legelőre, ilyenekkel is találkoztam tucatszám eddigi túráim alatt, mondhatni rutinra tettem szert. Ezek a nagyon okos helybéliek ötvözték a forgókaput, és a villanypásztort. Ez utóbbit nem vettem észre, boka magasságban volt egy drót a kapuval egy vonalban, átmentem a kapun, majd nézek lefelé, hogy mibe akadt be a lábam, nah a drótot amint észrevettem, megrázott az áram mint állat. Jó kis magyar szitokszavakat üvöltöttem párat nagy ijedtségemben, sajna nem hallotta senki, hogy tanuljon szép magyar beszédet. Hogy a franc vigye el őket, mi a túrónak tettek boka magasságba rohadt drótot, azt fogadok senki nem nézi, főleg ha van forgókapu is. Menjenek oda, ahová mondtam nekik akkor és ott. Az áramütés pillanatában akkorát vert a szívem, hogy azt hittem  el kívánja hagyni a testemet a bordáimon keresztül. De végül csak pillanatnyi felvillanyozódás volt, másodpercekkel később semmit nem éreztem, csak az adrenalin egyre csökkenő szintjét. Immár vigyázva folytattam utam. Innentől persze nem voltak ilyen mókás buktatók a soron következő villanypásztoroknál.
Broc-ból visszaértem Gruyéres-be, megint betértem egy-két szuvenír shopba, és még kiegészítettem a szettemet egy új kütyüvel. Most már leállok, elég húzós árak vannak itt.
Tököltem még helyben kicsit, majd autópálya felé orientálódtam, hogy bevonzzam a következő parkoló-pihenős alvóhelyemet. Sikerrel jártam, nagyon zsír helyet találtam Gruyéres és Fribourg között az autópálya mellett. Ez is fantörpikusan kialakított nyugizóna volt, benzinkút-wc-étterem-kávézó-internet lelőhely, egyik irányba a lenyugvó nap fénye tükröződött az alant elterülő tó vizén, másik irányba zöldövezet és játszótér, illetve színesre festett bociszobrok raklapszám. Beültem egy péksütire a resztaurántba, hogy netezhessek egyet. Sikerült abszolválnom ezt, egészen akksim csutkára merüléséig. Holnap megint kerítenem kell egy kávézót, ahol feltöltődhetek. Netezés után betoltam egy echte svájci sört a kocsiban, és kiszúrtam, hogy a szemben lévő tó fölött esőfelhők gyülekeznek, és egy nagyon szép szivárvány feszül a felhők előtt. Konkrétan rohantam a fényképezőmért, mert ha lesz az életben kép, amire majd büszke leszek, az ez lesz. A fényképért járó díjakat a postacímemre lehet majd küldeni. :)