Retek eső megint esett este, aludni nem hagyott, sokszor felkeltem az esőkopogásra. Mosott szaahhh...ként ébredtem a tó partján Salzburgban, melynél este leparkoltam. Nyűgös voltam, első gondolatom az volt, hogy tovább akarok menni, így nem cicóztam sokat, egyből a Sasfészekhez mentem, amit Hitler 50.születésnapjára kapott. Lusta voltam nagyon, így befizettem a buszos retour jegyre, így nem kellett két és fél órán keresztül hegyet másznom. Mondjuk hozzátenném, hogy magáig a buszjáratig sem egyszerű az út, mert hegymenetben kell nyomatni legalább húsz percen át, hogy képbe kerüljön az ember. GPS pajtásom ráadásul lehet hogy vicces kedvében volt, mert olyan utakon juttatott el a célomig, hogy azt hittem nem jutok fel. Igazi egysávos, erdőn-mezőn kinyír kanyarokkal tarkított durvulás, szemből ha jött volna valaki, nincs megoldás, valamelyikünknek tolatni kell egy kiugróig. Az osztrák-német határt is egy ilyen hegyvidéki úton léptem át, csak egy uniós tábla jelezte, hogy más országban járok.
A Sasfészekbe az első busszal mentem fel pár hozzám hasonlóan korán kelővel, már a felfele vezető út is ritka szép volt. A busz végállomásán várt reánk egy alagút, annak a végén egy hatalmas lift, aminek a belseje tükörsimára volt polírozva, minden olyan II.Világháborús volt. Elképzeltem az 1945-ös helyzetet, ahogy ezen a helyen nem turisták mászkálnak, hanem fegyveres nácik. Dúúúrva. A lift igen gyorsan felrepített minket a konkrét épületig, mely a Sasfészek, és innen aztán csodás kilátás...lett volna, ha nem egy felhőben bolyongunk végig. 1834 méteren voltunk, és folyamatosan felhőből felhőbe jutottunk, csak olykor bukkant fel egy-egy tájrész, de akkor azok nagyon gyönyörűek voltak. A Königsee-t egész biztosan láttam, hát az már magában felülmúlhatatlan volt, illetve pár kétezres csúcsot is megpillantottam. Azt hittem, az idő múlásával majd feloszlik a felhőzet, de sajna nem így történt. Három órán át voltam fent a Sasfészeknél, utána jöttem le busszal. Minden körülmény ellenére sikerült nagyon fasza felvételeket készítenem. Összességében így is nagyon szép volt, és a tudat is bizsergető volt, hogy itt pihente ki agybaját Hitler. Sikertelenül. :) Találkoztam itt is magyarokkal, konkrétan egy szerelmespárral, akik hozzám hasonlóan csalódtak a hiányos kilátás miatt. A "Kémek a Sasfészekben" című Clint Eastwood filmben nem ezt az original Sasfészket filmezték, hanem az innen nem messze található Werfeni Várat. Így azt is megnéztem, hogy teljes legyen a feeling. De csak kívülről csekkoltam. Infóm volt róla, hogy belül nem túl érdekes. A filmben amúgy is már láttam. :) Werfenben található bolygónk legnagyobb jégbarlangja, de kiba 23%-os emelkedőn kellett volna 5 km-en keresztül mennem, mire a bejáratához érek, plusz záróra előtt értem oda egy órával, így sztornóztam a történetet. Amúgy is nyomasztott már, hogy bármerre nézek, hegyek vesznek körbe, igen magasak, és igen meredeken emelkednek felém. Továbbindultam hát Kaprun felé, Zell am See-hez. Werfentől a GPS által meghatározott útvonalat nem tudtam követni, mert útlezárás volt egy helyen, így kerülnöm kellett kb. 5 km-t, nem volt nagy érvágás, ráadásul valami fő főútra keveredtem ezáltal, ahol jó tempót lehetett menni. A gyors haladáson kívül panorámaút volt ez a javából, alapból egy gyors sodrású folyó mentén haladt az út, így nem voltak ritkák a hosszú hidak, az oldalt fel-felbukkanó kisebb vízesések, illetve jó hosszú hegybe vájt alagutak. Vadregényes utamat Zell am See külterületén fejeztem be, itt parkoltam le a kocsival, és innen indultam el bringával. Elsődleges célom a Sasfészek utáni bótban beszerzett Egger söröm elfogyasztása volt egy tóparti sétányon. Tehát meg kellett keresnem a tavat. Fél órán belül nyomára akadtam, bár az elején rossz irányba indultam, így érdeklődnöm kellett gyorsan hadaró osztrákiai embertől az útirány felől. Útba igazodtam, pikk pakk rátértem egy tó körül végigmenő bringaútra, és bambáztam ki a fejemből. Hasonlít ennek a tónak a feelingje a Balatonéhoz, sok a strandoló, a vitorlás, az emberek fürödni és nyaralni jönnek ide. A vízparton sajnos igen kevés szabad partszakaszt találni, végig be van építve magánházakkal a part. Olyan luxuskecók vannak itt, hogy fülem kettéállt. Volt olyan is, mely full üveg volt, de kicsit sötétített fajta, belül milliós kanapé és bőr, bőr, mindenütt a bőr, még a LED tv is bőr volt szerintem. A házak előtt Merci terepjárók, Porsche Panamerák, ilyen alsókategóriás fostalicskák.
Ma megláttam eddigi utazásom legjobb seggét! Egy kocogó csajé volt, aki ráadásul magyarul beszélt a mellette futó csajszival. Nah mondom itt kérdeznem kell valamit, nehogy mááá! :) 11 km körbe a tó, ennyit megtudtam, és hogy épp azt futják. Én meg holnap fogom, mert kedvet kaptam hozzá, így el is dőlt, hogy itt töltöm a városban az éjszakát.
Körbebringáztam a tavat, közben megálltam pár szép helyen, megittam a sörömet, ácsi! A sör! Nem sima Eggert vettem, hanem citromosat, jáááj micsoda baklövés! Szinte azonos a dobozuk, meg is tévesztett rendesen. Azért benyakaltam, 2,2% nem ütött agyon. Este beültem egy mekibe egy sajtburgerre, megnéztem a netbookon az e-mailjeimet, és naná hogy elkezdett szakadni az eső. Úgy látszik errefelé minden este esik! Kocsimosásra nem kell költsek, annyi szent.
Összefoglalnék pár dolgot, úgyis esik: először is lokálisan Zell am See-ről. Minden harmadik nyaraló itt a tónál arab. Illetve olyan nép, ahol a nők fejbúbtól talpig egy fekete zsákban vannak, és csak a szemük látszik ki. Mindegyik ilyen fekete nőalaknak van egy szőrös hapija, így párokban lófrálnak száz-számra.
Aztán, az egész Ausztriáról pár szó: igen sokan hordják a népviseletet, mely lehetetlen színű térdzokni, rövidnadrágba túrt ing, és az a fura nadrágtartó, melynek hasnál is van keresztpántja. Ehhez dukál néhány osztráknál egy fasza sapesz is. Nagyon ostobán néznek ki ebben a szerelésben. Egy részük biztos azért hordja, mert vendéglátós, de olyanokon is sokszor láttam, akik velem együtt várost néztek, vagy kirándultak. Aztán oké, legyen nemzeti öntudat, hordjon népviseletet. De ami kiveri a biztosítékot: az osztrák nők, jáááj szegények, a többségük csúnyácska. Amelyik jobbnak mondható, az meg mind vállas. Lehet, hogy az osztrák tradíció az, hogy a jó nők öttusáznak, vagy valami izgi sportot űznek, a csúnyáknak meg úgyis mindegy, nekik az alakjuk se legyen jó? Ami jó nőt látni itt, az mind külföldi, de mint mai bejegyzésemben már említettem, a ritka magyar csajszi még mindig a legjobb, bárhol a világon.
Ma megláttam eddigi utazásom legjobb seggét! Egy kocogó csajé volt, aki ráadásul magyarul beszélt a mellette futó csajszival. Nah mondom itt kérdeznem kell valamit, nehogy mááá! :) 11 km körbe a tó, ennyit megtudtam, és hogy épp azt futják. Én meg holnap fogom, mert kedvet kaptam hozzá, így el is dőlt, hogy itt töltöm a városban az éjszakát.
Körbebringáztam a tavat, közben megálltam pár szép helyen, megittam a sörömet, ácsi! A sör! Nem sima Eggert vettem, hanem citromosat, jáááj micsoda baklövés! Szinte azonos a dobozuk, meg is tévesztett rendesen. Azért benyakaltam, 2,2% nem ütött agyon. Este beültem egy mekibe egy sajtburgerre, megnéztem a netbookon az e-mailjeimet, és naná hogy elkezdett szakadni az eső. Úgy látszik errefelé minden este esik! Kocsimosásra nem kell költsek, annyi szent.
Összefoglalnék pár dolgot, úgyis esik: először is lokálisan Zell am See-ről. Minden harmadik nyaraló itt a tónál arab. Illetve olyan nép, ahol a nők fejbúbtól talpig egy fekete zsákban vannak, és csak a szemük látszik ki. Mindegyik ilyen fekete nőalaknak van egy szőrös hapija, így párokban lófrálnak száz-számra.
Aztán, az egész Ausztriáról pár szó: igen sokan hordják a népviseletet, mely lehetetlen színű térdzokni, rövidnadrágba túrt ing, és az a fura nadrágtartó, melynek hasnál is van keresztpántja. Ehhez dukál néhány osztráknál egy fasza sapesz is. Nagyon ostobán néznek ki ebben a szerelésben. Egy részük biztos azért hordja, mert vendéglátós, de olyanokon is sokszor láttam, akik velem együtt várost néztek, vagy kirándultak. Aztán oké, legyen nemzeti öntudat, hordjon népviseletet. De ami kiveri a biztosítékot: az osztrák nők, jáááj szegények, a többségük csúnyácska. Amelyik jobbnak mondható, az meg mind vállas. Lehet, hogy az osztrák tradíció az, hogy a jó nők öttusáznak, vagy valami izgi sportot űznek, a csúnyáknak meg úgyis mindegy, nekik az alakjuk se legyen jó? Ami jó nőt látni itt, az mind külföldi, de mint mai bejegyzésemben már említettem, a ritka magyar csajszi még mindig a legjobb, bárhol a világon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése