Európai kóborlás 10.nap - Golling, Salzburg

Jót buliztam a két sörrel, a chips is rendesen fogyott. Az ébresztőórára keltem fél hétkor. Ilyen korán akartam kelni, hogy lencsevégre kaphassam Hallstattot úgy, ahogy én azt elképzeltem. Reményeimet felülmúló látványban volt részem. A tó vize csendes volt, felszálló köd (avagy felhők) takarták ki a táj egy részét, és csodásan festett minden. Nagy meglepetésemre nem én voltam az egyetlen, aki ily korai órán szemügyre óhajtotta venni a tájat. Az immár ismerős japán csoport számos tagja tülekedett a jobbnál jobb helyekért, hogy portfóliót készítsen társáról. Az egyik nőci látta, hogy egymagam vagyok, és angolul felajánlotta, hogy készít képet. Lőtt ötöt, nem aprózta el, beállított így, beállított úgy, arccal előre és hátra, látszik hogy nem ma kezdte. Szóval vannak szép képeim, helyes!
Fotózás után elindultam Obertraunba, onnan megy felvonó a Dachstein nevű kilátóhoz, illetve visz feljebb is 2100 méterre a cumó, de az nekem most nem volt fontos. Sajnos elég borsos árat kértek egy körért, úgyhogy kihagytam ezt az élményt, remélem hogy ahol tegnap véletlenül megálltam 700 méteren, az is vetekszik a Dachstein-i kilátással. Nyilván nem, de hát lesz miért visszatérni. :)
Fülem-farkam behúzva (amiért ily spur vagyok) elindultam Gollingba, ott egy vízesést szerettem volna megnézni. Hallstatt és Golling között csodás út vezet, látni a távolban havas csúcsokat, közelebb fenyveseket, még közelebb takaros falvakat, és békésen legelésző alpesi tejtermék adókat. Bakker nem is lilák, ne higgyetek a tévének, agymosááás! :)
Gollingba érve bringára pattantam, és karikáztam egyet először a város körül, majd végül a vízesést is megleltem. Fantörpikus, brutál zuhatag! Sokszor jéghideg vízpára keresztezte a kiépített utat, melyen végig lehetett menni a vízesés mentén. Szivárvány-hadakkal szemeztem, ahogy a lezúduló vízben megcsillant a napfény. Retek meleg volt ma is, így igen jól esett a hideg vízpermet. Golling amúgy nem nagy cucc, van ott vár is, be is mentem, de minek?

Salzburgba mentem tovább, városnéző bringázásra. Rám olvadt minden ruha, fülledt meleg volt, de a város szépsége kárpótolt. Itt született Mozart, így minden róla szól, még a város reptere is viseli a nevét. Szépen kettészeli a várost a Salzach folyó, számos apró híd ível át rajta, igazi sajátosság ez. Szerencsére igen bringabarátra építették a várost, így különösebb gond nélkül tudtam közlekedni. Mozartkugeln mindenütt, de otthon is lehet kapni harmad ennyiért, úgyhogy nem éltem a lehetőséggel. Sajnos késő délután elkezdett cseperegni az eső, így vissza kényszerültem spurizni a kocsihoz, és hát mivel megint esett, megint söröztem egyet, ezúttal egy eddig soha nem látott dobozos Edelweiss-t hörpintettem fel. Vagy le. Leálltam kocsival egy város közepén levő tavacskához, annak partján iszogattam, ide terveztem az alvást is, így is tettem végül. A nap tippje: nagyvárosban eső utáni párában, tóparton ne próbálj meg alacsony páratartalmat teremteni, mert képtelenség. A szauna ehhez képest sósivatag. :)