Reggel ötkor ébredtem arra, hogy pirkad. Mit nekem pihentető kocsiban alvás, az eső egész éjjel szakadt, nagyokat villámlott, sokszor felriadtam erre-arra. A napot egy mosdással kezdtem, de nem a szokványos módon. Esőben elindultam bringával az óváros felé, hátha alább hagy idővel. Nem tette, úgyhogy kisvártatva visszamentem a kocsihoz, és jobb program híján bejártam a Schönbrunni Kastély kertjét. Az eső ezt sem tette széppé, így úgy döntöttem, hogy hagyom a túróba Bécset, és belevetem magam a következő eltervezett programba: egy Altenmarkt nevű faluból induló Hocheck nevű túraútvonal várt reám. Az eső továbbra is szemerkélt, de pont letojtam. Így indultam neki az 1037 méter magas csúcsnak (kiindulópont a tenger szintje felett 400 méterrel). Túrabottal, túracipővel, ahogy azt kell. Kellett is, mert néhol csúcsott a talaj az eső miatt. A táj szépségét nem csorbította a tény, hogy kaptató volt végig az út, eléggé megrugdosnám a túrabeszámoló szerzőjét (ami alapján mentem), aki azt írta az útról, hogy lightos, könnyen teljesíthető. Majd két és fél órába telt, míg felértem a hegycsúcsra. Útközben láttam szép tájakat, békésen legelésző teheneket, egy őzikével is szemeztem húsz méterről, sőt még egy pocok is a lábam előtt futott el, mielőtt bemenekült a vackába. Lehet, hogy érezte a veszélyt, ugyanis pont pocokpörköltre fájt a fogam. Jól tette, hogy eliszkolt. Szóval találkoztam állatokkal. Emberrel viszont az egész út során, de még a hegycsúcson sem. Pedig volt a csúcson egy menedékház, melybe be is mentem. Az is üres volt, tökig. Az előtérbe vezető ajtó tárva nyitva volt, így joggal feltételeztem, hogy egy forró csoki be fog figyelni. De nem, rajtam kívül nem volt senki a menedékházban. Tehát a pincér sem. :( Leültem hát megpihenni és lakmározni egyet a hátizsákomban rejlő elemózsiából, melyet még Timusom és Anyum készített nekem. Elücsörögtem egy ideig, néztem a panorámát, majd azon kaptam magam, hogy így ültő helyemben cidri van. Mozogni kell, különben fagyhalál! Elindultam lefelé, mely jóval könnyebb volt, mint felfelé. Természetesen az eső szemerkélt. Ez rajtam kívül a helyi favágókat sem zavarta, mert pont ott vágtak fát, ahol én mentem. Kis híján el is trafált a dőlő fa, de annyira jó vagyok, hogy elsasszéztam előle. Cirka száz méterrel. Mire leértem a hegyrűl, elállt az eső. Ennek örültem, mert megszáradtam. Szállásra fájt a fogam, így Sankt Pöltennek vettem az irányt, úgy gondoltam, hogy az egy nagyobbacska település, és nincs is annyira látnivaló, biztos van olcsó szállás. Odafele az autópálya melletti egyik pihenőben megtapasztaltam az 1 eurós tusolófülke élményét, mely pont jókor jött. :) Sankt Pöltenbe érve kerestem egy zöldövezeti parkolót, lekaptam a bringát a csomiról, és elindultam szállást keresni. Találtam is négyet, de mind húzós lett volna anyagilag, így kocsiban alvás lett ma is a sztori vége. Viszont a tegnappal ellentétben nagyon faszántosat aludtam, hála annak, hogy nem esett az eső, plusz madarak csicseregtek mindenfelé, mikor álomra hajtottam fejem. A mai nap lélekben sokat kivett belőlem, elkezdtem hiányolni a társaságot, plusz a borongós idő is betett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése