Európai kóborlás 1.nap - Indulás: Budapest, Neusiedler See, Wien

Mekkora egy állat vagyok... Fogtam a kocsit, telis tele pakoltam, és elindultam a világba! Korán reggel elbúcsúztam a Szerelmemtől, és bringával a csomagtartón nekivágtam az útnak. Fostam, nehogy az autópályán hagyjam a bringát, mivel igen erős szelek próbálták leszakítani a kocsiról a vasat. Kaptam esőt, kaptam napsütést, kaptam én a havazáson kívül mindent. Bécsbe indultam, s ehhez is tartottam magam, mígnem megpillantottam a NeusiedlerSee táblát, mely osztrákiaiul a Fertő. Mármint a tó. Mondtam magamban, milyen jó lenne még az osztrák főváros zaja előtt egy tóparton elmajszolni egy hamuba sült pogácsát. Na ennek az lett a vége, hogy egy fél napot elkarikáztam a Fertő-tó partján, illetve a környező csodaszép és békés településeken. Érdekes módon az osztrák bringautakon a magyarhoz képest nem egy-két bringás fér el egymás mellett, hanem egy tucat is akár, de akkor szellősen mennek. Kátyút, de még útrepedést hírből sem ismernek errefelé. Még ilyet! Ja és ha a bringaút a szőlőföldek mellől beér egy cirka ezer fős faluba, akkor nem tűnik el nyomtalanul az egyik kereszteződésben az útvonal, hanem kitartóan megmarad az autósávok szélén. Tapasztalni kell ezt kérem, ilyet Magyar honban nem látni.

Bécsért indultam, így hát egy kis szusz után délután továbbindultam a tópartról a történelmi osztrák fővárosba. Nagyon zsír helyet találtam a verdával a Schönbrunni Kastély mellett, 'hol ingyen parkolhattam, így végül az éjszakát is itt töltöttem, a kocsiban aludva. De a szundi előtt még bejártam keresztbe-kasul a ringet, az óvárost, és csak úgy kapkodtam a fejem, annyi szép épület volt. Kissé jól néz ki ez a Bécs. Na, Budapest sem kutya, sőt a Duna-partunk verhetetlen, de azért Bécs is ott van a szeren.

Furcsa érzés nekivágni ennek a kalandnak. Egyedül, távol a szeretteimtől és a barátoktól. A magam ura vagyok, teljes egészében, és eddig jól boldogulok. Ja hogy ez az első nap éjszakája? Csuda mindenit neki, hát még hátravan egy s más...