Európai kóborlás 54.nap - Afterdam

Kimaradt egy nap, maradjon az az én titkom, hogy miért. A mai napom már vállalható, így kezdem azzal, hogy délelőtt egy utolsót bebringáztam Amsterdam központjába, hogy havernak vegyek Hard Rock Cafés pólót. Fülledt szombati délelőtt volt, elég nehezemre esett bármit is csinálni. Illetve nem is, mert egy árnyékos csatornára néző padon nagyon könnyedén falatoztam egy helyi brie sajtból. Jóllakva belebotlottam az egyik kereszteződésben egy Budapest Parádéra emlékeztető buliba. Ami nálunk az Andrássy út volt, az itt egy csatorna, amik nálunk a vonuló kamionok voltak, azok itt hajók és csónakok. Party a hajókban, party a parton, party a hidakon. Kár, hogy mindez egy meleg felvonulás megnyilvánulás volt, és mindenütt rózsaszínbe öltözött férfiak és fiúk csápoltak. Gay Pride Amsterdam 2012, királyság, mondhatom. Menekültem a kínos helyzetek elöl, bringával hasítottam a tömegben, de így is hallottam, hogy jó zenéket játszottak a ratyi DJ-k, és az irdatlan tömeg hogy csápol a parton és a hajókon. Jól esett a bringán ülve némileg felülemelkedni az embereken, így több mindent láttam, mintha gyalogszerrel közlekedtem volna. Nagyon extrém figurákat láttam. Parádézás után még áttértem egy nyugisabb, csendes utcára, és bolyongtam még kicsit a csatornák közt.

Megvárta az eső, míg a kocsihoz visszaérek, így megúsztam szárazon a homokos délelőttöt. Távoztam Amsterdamból, remek élmény volt itt tölteni pár napot! Sikerült majdnem minden elképzelésemet valóra váltanom, amit meg nem, azt jobb is hogy nem.

Midden-Beemsterbe indultam, mert a papírtérképen láttam ott agy Unesco Világörökség lógót. Nagyon szép és hangulatos holland tájon haladtam, nyíl egyenes utak mentén nyíl egyenes fasorok és csatornák, távolabb legelésző tehenek és birkák, még távolabb szélerőművek, és néha egy-egy szélmalom jelezte, mely országban is vagyok éppen. Megérkezvén a célhoz nem láttam semmi különöset, csak olyan tájat, mint amilyen eddig volt végig az út során. Ezért segítséget kértem a helyiektől. Kiderült, hogy ez a terület azért az Unesco Világörökség része, mert itt 1612 előtt tenger volt, és pont 400 éve kezdtek itt a gátak segítségével földet művelni és állatot tenyészteni. Nah így már átértékeltem a táj szépségét. Kaptam még egy ráadás infót is, mégpedig azt, hogyha továbbmegyek Stompetoren felé a 243-as úton, három csodás szélmalomba botlok. Megfogadtam a tanácsot, és valóban szép szélmalmokhoz értem, de 5-6 volt egy rakáson, nem három. Egy cuki kis malommúzeum is működött itt, kívülről szemügyre vettem mindent, és elidőztem egy órát a kellemes napsütésben, nézegetve a -ritkaságnak számító- működő szélmalmokat. Eddig bármennyit is láttam, egyiknek sem forgott a lapátja, de itt működött mindegyik. Minden malom egy apró csatorna mellett épült, szépen rendezett kert mellett, ez is feldobta a látványt.

Kezdtem fáradni, mert nem sikerült sokat aludni előző éjjel, úgyhogy alvóhely gyanánt még egy helyre kénytelen és hajlandó voltam elvezetni az autót: Den Helder mellé, fel az Északi-tengerhez, egy gát mellé. A gátakat én valamiért úgy képzeltem el még otthon, hogy nagy, magas betonfalak, amik csúnya de biztonságos erődökként védik a mélyföldi hollandokat a sós fürdőtől. Láttam ilyet is, de jellemzőbb az épített domb látványa, mely egy elég magas földhányás tulajdonképpen, melyet már a zöld ural, jó nagyra nőtt fű, egy kis nád, bokros növénytakaró. Szóval ezen a ponton teljesen más látványban volt részem, mint reméltem. Den Helder felé menet megálltam az egyik ilyen dombgát szárazföld felőli oldalán, és tettem egy sétát a kijelölt turistaúton fel a dombra, és a másik oldalán lévő tengerpartra. Beach hangulatról jobb időben egy étterem gondoskodott a homokos parton, de nem igazán tudom mikor van itt jobb idő, mert augusztus van. Ha most nincs, mikor van? Mezítláb a homokban lépkedve közeledtem a végtelen horizont irányába, a tengerpartra. Lábáztatásom nem tartott sokáig, mert retek hideg volt a víz, inkább ücsörögtem egy ideig a homokban, bámulva a hullámzó tengert. Rajzolgattam a homokba, ősembereset játszottam. Szép hely ez itt fent északon, szép nagy strandrész van csinálva, és az évek óta áhított homokos tengerpart is adott. Csak lenne jobb idő, egyből strandolnék itt naphosszat.

A tengerpartról feljebb mentem Den Helderbe, ott találtam egy fele víz-fele szárazföld területet, egy szép piros világítótornyot, és leparkoltam a leghosszabb gát mellé. Itt felcippent egy Groschl sör, előkerült a netbook, és órákig írtam és ittam. Aztán olyan gyorsan bealudtam, hogy már csak a vasárnap reggeli nyirkos idő tudott felébreszteni.