Nagyon jót aludtam a szántóföld mellett, és csodás volt úgy ébredni, hogy Hollandiában vagyok. Régi vágyam teljesült eme területileg behatárolt létérzéssel. Hűvös volt a reggel, gyorsan befűtöttem a kocsit, és elindultam Middelburgba, mely egy órányi autózásra volt. Lehetett volna 100 km kerülővel is mennem, és akkor nem fizetek 5 eurót egy 6,6 km hosszú víz alatti alagút használatáért, de így megérte az útdíj, és kalandnak is jó volt, úgyhogy mentem a rövidebb úton, a tenger alatt.
Middelburg külterületén próbáltam kocsiból felfedezni a bevásárlóparkban található üzleteket, élelmiszerboltot kerestem momentán. Nem találtam semmi ilyesmit, csak vicces nevű holland üzletláncokat, kedvencem a Leen Bakker lett. Tovább autózva találtam Aldit és Lidl-t, úgyhogy megnyugodtam, nem marad üresen a bendőm. Letettem a kocsit 2 km-re a központtól egy kertvárosi részen, bringára pattantam, és elindultam kávézót keresni, ahol feltölthetem netbookomat, és netezhetek egyet. Egy közeli mekiben leakadtam, mert itt is lehetőségem nyílt a fent leírtak beiktatására. Kávézót ezután nem is kerestem, inkább várost néztem Middelburgban. Körkörös csatornák, sötét színű téglából épült sorházak, és szép füves területek jellemezték a kisvárost, nagyon hangulatosnak találtam. Egy helyen erős dzsanga-szagot éreztem, de hisz itt ez már legális, úgyhogy nem is meglepő. Sikerült bevásárolnom egy helyi ABC-ben, minden akciós terméket megvettem, ami szívemnek kedves volt, így jutottam finom grízes vaníliás epres cucchoz, finom holland sajthoz, jóféle helyi sörökhöz, és zöldségekhez. Jelentem: a holland sajt finom!
Middelburgból elindultam Oosterschelde-dammot keresni, mely a világ legnagyobb tengeri gátja. Mivel Hollandia ezen része a tenger szintje alatt fekszik, elkél a gát. :) Nagyon érdekes története van ennek a dolognak, a délelőtti mekis netezésem során derítettem erre fényt. Ezek a hollandok 200 évre előre akciótervet készítettek, hogy ne kerüljenek víz alá. Csöppet tudatosak.
Az utazás felhőtlen volt, és gyönyörű. Imádom a holland párhuzamos hármast -magam neveztem el így. Arról van szó, hogy megy a széles, jó minőségű főút, ettől füves résszel elválasztva a kétsávos megint csak jó minőségű bicikliút, és emellett megy egy pataknyi széles csatorna. Ezek így párhuzamosan, nyíl egyenesen, kanyart erre nem látni. És még egy pozitívum a közlekedéssel kapcsolatban: nagyon logikusan van minden megoldva, a magyarok is tanulhatnának belőle. Például ha csökken a sebességkorlát, előjelző tábla van kitéve 200 méterrel előre, hogy levéve a gázról a lábat a féket se kelljen használni. Az útfelfestések időben megjelennek és jól láthatóak, és egyből tudni, merre van az arra. A körforgalom jellemző megoldása egy-egy kereszteződésnek, de van ahol 500 méter hosszra kétszer három sávosra bővül a kétszer egy sávos főút, és oldalanként 5-5 közlekedési lámpa mutatja az általában zöld jelzést. Ez is praktikus. Az irányjelző táblák szemre esnek, egyértelműek. Ilyen dolgok kellenének haza is!
Szóval, szép utazás, és meghökkentő százas tempó a világ leghosszabb tengeri gátján. Jobbra tenger, balra tenger, szélerőműveket is látni nem keveset, itt meg is álltam körbenézni. A Delta-Expo nevű helyet néztem neten, hogy érdemes beugrani, de délután háromra értem ide, és fél hatig tartott nyitva, úgyhogy kihagytam az egész napos vidámpark-szerű élményt, cserébe sétára indultam, és jártam gáton, szélerőművek alatt, homokos tengerparton, szélfútta utakon. Nekem valahogy személyes kedvencem a gát, mint jelenség. Az, hogy az ember megzabolázza a természetet, és úrrá lesz a tengeren, ez nagy szó. Megfoghatatlan érzés egy ilyen hatalmas víztömeget uraló emberi kéz által teremtett építményen állni. Órák hosszat elvoltam Hollandia eme tenger melletti mélyföldjén, mely mellesleg egy nemzeti parkjuk is. Kezdtem begolyózni a szélerőművek közelében ritmikusan hallható suhogó hangtól, melyet a forgó lapát keltett, ehhez még hozzájárult a periférikus látómezőmben folyton folyvást forgó szélkerekek látványa, úgyhogy szinte hányingerem lett eme sok körbe-körbe forgástól. Láttam rengeteg sirályt, és távolba vesző gátakat, a szél által felkorbácsolt hullámokat a tengeren, élveztem nagyon ezt a változatos tájat.
Már javában közeledett az est, de én még továbbálltam egy Haamstede nevű helyre, hogy világítótornyot lássak. A papírtérképről lestem, mi esik útba Rotterdam felé, mert holnapra oda terveztem városnézést. Papírtérkép és GPS közös erővel birkózott csak meg a holland utakkal, mert a GPS-en egy két éves térkép van, és sokszor a semmiben (vagy a vízen) mentem a kütyü szerint. Ekkor lestem a való életben látható útjelző táblákról. A világítótorony piros-fehér srégen csíkozású volt, de mint minden ilyen cucc, messziről nézve volt élvezetes. Véletlenül találtam egy strandot a torony környékén, mely most szinte kihalt volt a 17 foknak köszönhetően, és kagylókat szedtem az apály miatt visszahúzódott tenger által nedvesen hagyott homokból, miközben elvesztem a végtelen horizontban. Szép itt nagyon! Jó lehet itt 30 fokban is, strandidőben. Annyira szimpi volt a strand melletti parkoló, ahol kocsimmal megálltam, hogy itt is éjszakáztam végül. Felcippentettem egy a délutáni bevásárlásból származó 11,6%-os holland sört, és bebaszcsiztam, mint ökör. Ilyet fogok vinni haza is, mert nagyon intenzív, finom íze van, és üt mint atom. Holnap Rotterdam!
Middelburg külterületén próbáltam kocsiból felfedezni a bevásárlóparkban található üzleteket, élelmiszerboltot kerestem momentán. Nem találtam semmi ilyesmit, csak vicces nevű holland üzletláncokat, kedvencem a Leen Bakker lett. Tovább autózva találtam Aldit és Lidl-t, úgyhogy megnyugodtam, nem marad üresen a bendőm. Letettem a kocsit 2 km-re a központtól egy kertvárosi részen, bringára pattantam, és elindultam kávézót keresni, ahol feltölthetem netbookomat, és netezhetek egyet. Egy közeli mekiben leakadtam, mert itt is lehetőségem nyílt a fent leírtak beiktatására. Kávézót ezután nem is kerestem, inkább várost néztem Middelburgban. Körkörös csatornák, sötét színű téglából épült sorházak, és szép füves területek jellemezték a kisvárost, nagyon hangulatosnak találtam. Egy helyen erős dzsanga-szagot éreztem, de hisz itt ez már legális, úgyhogy nem is meglepő. Sikerült bevásárolnom egy helyi ABC-ben, minden akciós terméket megvettem, ami szívemnek kedves volt, így jutottam finom grízes vaníliás epres cucchoz, finom holland sajthoz, jóféle helyi sörökhöz, és zöldségekhez. Jelentem: a holland sajt finom!
Middelburgból elindultam Oosterschelde-dammot keresni, mely a világ legnagyobb tengeri gátja. Mivel Hollandia ezen része a tenger szintje alatt fekszik, elkél a gát. :) Nagyon érdekes története van ennek a dolognak, a délelőtti mekis netezésem során derítettem erre fényt. Ezek a hollandok 200 évre előre akciótervet készítettek, hogy ne kerüljenek víz alá. Csöppet tudatosak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése