Magyarország legmagasabb pontja fölött aludtam, 1100 méteren, és ennek megfelelően lehűlt az iccaka folyamán 12 fokra a hőmérséklet. Elő kellett hát szednem a kocsi hátsó üléséhez a hálózsákot, arra meg a pokrócot. Így tök jót tudtam aludni. A reggelt vígan kezdtem, befűtöttem a verdát, és nyomtam neki Kaprun irányába. Odafele megálltam kaját venni Merkurban, és amíg pakolásztam a kocsiban, mellém parkolt egy ugyanolyan Suzuki Swift, mint az enyém, csak béka-zöld színben ezüstbrutálmetál helyett. Magyar 50-es úr szállt ki belőle, egyből beszédbe elegyedtünk, megtudtam hogy Ausztriában is van szegénység, csak jobb a gazdaságpolitika, mint otthon. Emberünk vendéglátóskodik immár hetedik éve külhonban, kap majd nyugdíjat Magyarból és osztrákból is, nem üti meg a guta. Aszongya sokat kell itt dolgozni. Ugye hát mindenki úgy mondja, ahogy megéli. Alapvetően honvágyam lett ettől a beszélgetéstől. Kaprunba végül csak elértem, de nem volt ott semmi izgi, ezért inkább a környező természeti látnivalókat kezdtem számba venni. Egy bazi nagy víztározó, szép hegyek között, nos ez 20 euróba fájt volna, ennyit nem áldoztam ma látnivalóra, úgyhogy kimaradós volt ez a része a dolognak, illetve a gleccser-JET-et is kihagytam, ami szerintem síelési lehetőség volt 2300 méter magasan, felvonóval meg amivel kell. Maradt mindezek helyett egy csöppnyi zöldes vizű békés tó, és a lehetőség, hogy a későbbiekben visszatérjek ide víztározót nézni, és síelni (ha majd megtanulok).
Kaprunból Krimml-be igyekeztem tovább, de még mielőtt elhagyhattam volna Kaprun környékét, találtam egy fasza szurdokot (Sigmund-Thun Klamm), amit bejártam, rácsodálkoztam, és imitt-amott megáztam a sziklákról csöpögő vízben. A 4 eurós belépő belefért a napom büdzséjébe, és nem is bántam meg, mert igen szép látványt nyújtott a gyors folyású patak, mely helyenként vízesésekben nyilvánult meg. Szűk helyen, meredek sziklafalak között zúgott a víz, emlékeztetett a Bärenschutzklamm-ra (Medve-szurdok), csak ez kisebb volt. Szurdok után még mentem egy darabig a túraúton, de egy ponton visszafordultam, mert nem volt kedvem caflatni. Segítettem egy osztrák idős házaspáron visszafele jövet, akik a fényképezőgépükkel bajlódtak. Átállítottam rajta a nyelvet németről magyarra, és máris meg tudtam oldani a problémát. Milyen jófej srác vagyok! :)
Szurdok-járás után megismerkedtem a helyi vízerőmű működésével, majd átdzsaltam a Krimml-i vízeséshez, mely Közép-Európa legnagyobb vízesése. Piti áron be lehetett menni, látványnak is nagyon megnyerő volt, meg voltam vele elégedve, illetve kapott egy pipát ez a megnéznivaló is. Olyan nagy sebességgel és olyan sok víz utazott a vízesés mentén, hogy több tíz méteres vízpermet felhők keletkeztek, melyben a tegnapi naphoz hasonlatos szivárványok képződtek. Így láttam vagy fél tucat szivárványt a vízesés és a napsütés kombójának köszönhetően. Tök jó! Felmásztam a vízesés tetejére, meg még tovább, ahol raftingolásra igen durván alkalmas folyó hömpölygött. Ennek mentén elmentem egy hüttéig meg vissza, így lett az, hogy kora este lett, mire leértem a kocsihoz. Úgyhogy itt aludtam végül, Krimml-ben. Holnap Innsbruck!
Még a mához egy észrevétel: ezek az arabok tényleg rengetegen vannak ebben a térségben, ma is vagy negyvenet láttam a vízesés mentén. Lehet, hogy Ali Baba volt és a 40 rabló? Reggel megtudtam az 50-es vendéglátós magyar embertől, hogy ezek az arabok Németből jönnek át ide nyaralni, és csak ide, erre a környékre. Ez nekem igen fura!
Még valami: a vízesés felső részénél voltak legelésző bocik, nagyon mókásak a kolomppal a nyakukban. Ha kergetnek valami legyet a fejükkel maguk körül, visszhangzik a hely a kolomp hangjától, ami a nyakukban lóg. És még ilyet: sziesztáznak is ezek a bocik, lefeküdnek a fűbe, hűsölnek az árnyékban. Oda fekszenek, amit aztán megesznek. Ez olyan, mintha én a milánói makarónimban fetrengenék délutánonként? :)
Kaprunból Krimml-be igyekeztem tovább, de még mielőtt elhagyhattam volna Kaprun környékét, találtam egy fasza szurdokot (Sigmund-Thun Klamm), amit bejártam, rácsodálkoztam, és imitt-amott megáztam a sziklákról csöpögő vízben. A 4 eurós belépő belefért a napom büdzséjébe, és nem is bántam meg, mert igen szép látványt nyújtott a gyors folyású patak, mely helyenként vízesésekben nyilvánult meg. Szűk helyen, meredek sziklafalak között zúgott a víz, emlékeztetett a Bärenschutzklamm-ra (Medve-szurdok), csak ez kisebb volt. Szurdok után még mentem egy darabig a túraúton, de egy ponton visszafordultam, mert nem volt kedvem caflatni. Segítettem egy osztrák idős házaspáron visszafele jövet, akik a fényképezőgépükkel bajlódtak. Átállítottam rajta a nyelvet németről magyarra, és máris meg tudtam oldani a problémát. Milyen jófej srác vagyok! :)
Még a mához egy észrevétel: ezek az arabok tényleg rengetegen vannak ebben a térségben, ma is vagy negyvenet láttam a vízesés mentén. Lehet, hogy Ali Baba volt és a 40 rabló? Reggel megtudtam az 50-es vendéglátós magyar embertől, hogy ezek az arabok Németből jönnek át ide nyaralni, és csak ide, erre a környékre. Ez nekem igen fura!
Még valami: a vízesés felső részénél voltak legelésző bocik, nagyon mókásak a kolomppal a nyakukban. Ha kergetnek valami legyet a fejükkel maguk körül, visszhangzik a hely a kolomp hangjától, ami a nyakukban lóg. És még ilyet: sziesztáznak is ezek a bocik, lefeküdnek a fűbe, hűsölnek az árnyékban. Oda fekszenek, amit aztán megesznek. Ez olyan, mintha én a milánói makarónimban fetrengenék délutánonként? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése