Felkerekedés bkv bérlettel felvértezve egy jó nagy kimoccanásra! Ez volt a mottóm akkor, amikor az előrejelzéseknek megfelelően fos időjárás ellenére nekivágtam a hat munkanapos hét után a vasárnapom megszépítésének. Mindegy volt, hogy dagonyázok a sárban, vagy sem, ki kellett mozdulnom a természetbe az irodai munkából, és a város porából.
Izgatottan ébredtem reggel hétkor, vártam a friss levegőt, a hegyeket, és az egyedüllétet. Vagyis inkább az emberektől való távollétet, hisz az ember sosincs egyedül, ha a természetet járja.
Összepakoltam a bekészített dolgokat. Hátizsákomba raktam élelmet, vizet, napszemüveget és esernyőt, egy iránytűt, és még pár hasznos holmit. Oldaltáskámba pedig tükörreflexes fényképezőgépem rejtettem, ezúttal teleobjektívvel szerelve. Okostelefonom szigorúan lebutítva, internettől mentesre kapcsolva, és indulhat is a móka!
Vasárnap reggel fél nyolckor még épphogy ébredezett a város, az éjszakából érkező fáradt tinédzserek, és a korán kelő idősek töltötték fel egyharmadig a jószerivel üres járatokat. Egy óra alatt eljutottam túrám kiindulópontjához, mely a Hűvösvölgyből Solymárra közlekedő busz végállomása volt. Igazából Pilisszentivánra kellett volna eljutnom, de nem akartam volánbuszt igénybe venni a mai napon, szerettem volna kizárólag bkv-val és saját erőből megtenni a távot. Szeretem az olyan napokat, amikor nulla Ft-ot költök el, és ez a mai is ilyennek ígérkezett. Jól érezni magam, kikapcsolódni olyan módon, amit a természet felkínál, és mindenki számára elérhető, ezt szeretem. Sokan nem fedezik fel a környezetüket, mert épp nem olyan beállítottságúak, vagy nem akarnak rá időt szánni, de én szeretek bóklászni. Az esetek nagy részében társasággal teszem ezt, de a mai azon ritka esetek egyike, amikor egymagam vagyok. Egymagam terveztem el, egymagam csinálom végig. Olykor szükségem van ilyenre is.
A túrám hossza 20 km volt, és hat órát vett igénybe, de nagyon sok fotószünettel, és tájbambulással tarkítva telt ennyi időbe. No meg persze falatoztam is a libatöpörtyűből, meg a hozzá bekészített lilahagymából, egy pofás pihenőhelyen. Meg volt nassolás, pisi szünetek, meg mindenféle meg-megállás, hogy elmélyedjek hol az erdő csendjében, hol a szélfútta hegygerinc nyújtotta panorámában.
Egy kis száraz anyag: a Budai-hegység legszebb kilátást nyújtó hegyei a Nagy-Szénás és az Alsó-Zsíros-hegy. Pilisszentiván és Nagykovácsi között találjuk a Budai-hegység két méltán népszerű hegyét, az alpesi jellegű, fenyvessel borított, meredek, sziklás hegyoldalú Alsó-Zsíros-hegyet (424 m), és az Európa Diplomás, fokozottan védett, kopár és kerek kúpokból álló Nagy-Szénást (550 m).
Ha autóval lettem volna, túrám kiindulópontja Pilisszentiván, Jóreménység utca lett volna. Ennek a vége felé a jobbra tartó ipszilon ágon (zsákutca tábla) lehetett volna parkolni. De most Solymárról jöttem gyalog, ameddig a busz elhozott, ehh. Az eső még csepergett fél óra hosszat, így jó hogy hoztam magammal esernyőt. Pilisszentivánig megálltam egy helyi jelentőségű bányászati emlékhelynél, érdekeseket olvastam a felállított táblákon, továbbá kiszúrtam egy fasza csárdát is, ahol legközelebb, ha társasággal jövök, a túra végén jóízűt lehet falatozni (Csali Csárda).
Szóval Jóreménység utca, meg ami annak a végén vár, a sárga jelzés. Erdő, szűk ösvény, fejem fölött alagútszerűséget képező ágak. A reggelnek köszönhetően még fel nem szállt köd ijesztővé tette a helyet, főleg hogy az utolsóként magam mögött hagyott házakat őrző ebek még fontoskodva fel-felugattak. Egy kis aszfaltút jött, a köd felszállt, majd nemsokára egy sorompónál betértem az erdőbe a jelzést követve, és pár méter után egy vadkerítést értem el, amin egy forgókapun tudtam átkelni. Egy-két perc alatt elértem egy tájékoztató táblához, ahol jobbra ágazik le a piros jelzés, ezen fogok majd visszajönni, most egyenesen a sárga jelzésű úton maradva kezdem meg kapaszkodásomat a Zsíros-hegyre.
Szűk félóra menetelés alatt fel is érünk az Antal (Antónia)-árok tetejére az először enyhén, majd a végén egyre jobban meredekebbé váló ösvényen.
A táblával jelzett kereszteződésnél balra fordulunk a Zsíroshegyi út aszfaltcsíkjára, amelyet a kék , a sárga és a zöld jelzés is jelez. Az erdő és Nagykovácsi szélső házai között gyalogolva 5 perc múlva balra egy erdőnyiladékba érdemes egy kis kitérőt tennünk az egykori bányász emlékműhöz, amelyet egy hajdani csillesor jelképez, az emlékmű táblája az olvashatatlanságig van rongálva sajnos.
Az aszfaltos utat egy jobb kanyarnál balra egy sorompóval lezárt erdei útra cseréljük, mindhárom jelzésünk ezt követi, majd 3 perc múlva kiérünk egy nagy tisztásra, ahol a hajdanvolt Zsíroshegyi turistaház állt. A ház romos falmaradványait ma már alig lehet látni a benőtt növényzettől.
A tisztásról balra megyünk tovább a kék háromszög jelzésű ösvényen, amely nemsokára kivezet az Alsó-Zsíros-hegy csúcsára (424 m). Az észak felé meredeken leszakadó sziklás hegyoromról káprázatos kilátás nyílik a Pilisre, a Kevélyekre. Az egész környezet a fenséges fenyvessel, a hatalmas sziklafalakkal és a kopár sziklaorommal párját ritkító látvány.
Miután kigyönyörködtük magunkat, visszatérünk a tisztásra, majd a már ismert útvonalon a Zsíroshegyi úton található nagy útjelző tábláig, ahol az Országos Kék Túra vonalát követve jobbra bemegyünk az erdőbe. Pár méterre jobbra találjuk a Nagy-Szénási tanösvény egyik szépen karbantartott állomását pihenővel és tájékoztató táblákkal. Itt már az Európa Diplomás fokozottan védett területen járunk.
Tovább haladva a kényelmes erdei úton balra elhagyva egy adótornyot, egy sorompóhoz érünk, majd a széles, köves úton megkezdjük lassú emelkedésünket a Nagy-Szénás csúcsa felé. Az egyre szűkülő kék jelzésú ösvény egy nagy bal kanyar után kibukkan egy kis tisztásra, ahol régen ugyancsak egy turistaház állott, ma már csak néhány falmaradvány jelzi a szebb napokat látott létesítmény helyét. A rétről a hozzánk csatlakozott piros jelzéssel együtt indulunk tovább a Nagy-Szénás (550 m) jellegzetes, kopár kúpjai felé.
A piros jelzés balra letér, mi a kék jelzésen maradva kapaszkodunk fel a füves hegyháton, fák hiányában a jelzést néhol a földből kiálló sziklákon találjuk, de toronyiránt is megközelíthetjük a Nagy-Szénás jól kivehető, jellegzetes csúcsát.
A Nagy-Szénás (550 m) egyedülálló Magyarországon, az elképesztő körpanoráma mellett, a hatalmas, kerek, füves kúpok, mint valami óriásbálna, terpeszkednek magasan a lakott részek fölött. Mintha egy rég alvó vulkán fűvel benőtt kráterében járnánk, nem véletlenül népszerű a hegy a túrázók, sportolók, kutyasétáltatók között.
Nehezen tudunk elszakadni a fantasztikus helytől, de folytassuk utunkat a jól követhető kitaposott ösvényen délnyugati irányban. A jelzéseket keressük a földön, sziklákra festve. A kúpról leérve először jobbra, majd élesen balra tér kék jelzésünk. egy kis erdős szakasz után, szintben maradva ismét kiérünk egy elragadó nyitott, kopár részre, a Kutya-hegy nyergébe. A virágos réten sétálva előttünk a Kutya-hegy (559 m), a Budai-hegység legmagasabb csúcsa (holtversenyben a Nagy-Kopasszal).
A hegycsúcsig nem megyünk már el, a tisztás végén egy hatalmas, méltóságteljes fenyőfánál a kék jelzés jobbra kanyarodik le egy erdészeti útra, amelyen közepes lejtőn lefelé 10 perc múlva egy kereszteződéshez érünk, ahol jobbra kanyarodunk, maradva a kék jelzésen, majd ugyancsak 10 perc séta után egy újabb elágazásnál a kék keresztet válasszuk, megválva a balra letérő Országos Kék Túrától.
A kék kereszt jelzésű ösvényen a Hosszú-árok mellett gyalogolva bő fél óra alatt elérünk a már ismert kereszteződéshez, ahol a védett területet jelző tábla van, és csatlakozva a sárga jelzéshez balra fordulva jutunk a jól ismert forgókapuhoz, amin át visszatérünk kiindulási pontunkhoz.
Visszafele sétálva a Pilisszentiván és Solymár közti főúton felhívtam a Menyasszonyom, hogy mikor ér fel Pestre, és megkoronázván a csodálatos kirándulást, találkoztam vele, beültünk egy Frei Caféba, és fülig szarosan, széltől kifújt orcával beszélgettünk, közben ízlésesen kortyolgattuk a finom kávé különlegességeket. Na ilyen egy király nap!
Felhasznált irodalom, melyért külön köszönet:
http://kirandulastippek.hu/budapest-kornyeke/nagy-szenas-zsiros-hegy
Izgatottan ébredtem reggel hétkor, vártam a friss levegőt, a hegyeket, és az egyedüllétet. Vagyis inkább az emberektől való távollétet, hisz az ember sosincs egyedül, ha a természetet járja.
Összepakoltam a bekészített dolgokat. Hátizsákomba raktam élelmet, vizet, napszemüveget és esernyőt, egy iránytűt, és még pár hasznos holmit. Oldaltáskámba pedig tükörreflexes fényképezőgépem rejtettem, ezúttal teleobjektívvel szerelve. Okostelefonom szigorúan lebutítva, internettől mentesre kapcsolva, és indulhat is a móka!
A túrám hossza 20 km volt, és hat órát vett igénybe, de nagyon sok fotószünettel, és tájbambulással tarkítva telt ennyi időbe. No meg persze falatoztam is a libatöpörtyűből, meg a hozzá bekészített lilahagymából, egy pofás pihenőhelyen. Meg volt nassolás, pisi szünetek, meg mindenféle meg-megállás, hogy elmélyedjek hol az erdő csendjében, hol a szélfútta hegygerinc nyújtotta panorámában.
Egy kis száraz anyag: a Budai-hegység legszebb kilátást nyújtó hegyei a Nagy-Szénás és az Alsó-Zsíros-hegy. Pilisszentiván és Nagykovácsi között találjuk a Budai-hegység két méltán népszerű hegyét, az alpesi jellegű, fenyvessel borított, meredek, sziklás hegyoldalú Alsó-Zsíros-hegyet (424 m), és az Európa Diplomás, fokozottan védett, kopár és kerek kúpokból álló Nagy-Szénást (550 m).
Ha autóval lettem volna, túrám kiindulópontja Pilisszentiván, Jóreménység utca lett volna. Ennek a vége felé a jobbra tartó ipszilon ágon (zsákutca tábla) lehetett volna parkolni. De most Solymárról jöttem gyalog, ameddig a busz elhozott, ehh. Az eső még csepergett fél óra hosszat, így jó hogy hoztam magammal esernyőt. Pilisszentivánig megálltam egy helyi jelentőségű bányászati emlékhelynél, érdekeseket olvastam a felállított táblákon, továbbá kiszúrtam egy fasza csárdát is, ahol legközelebb, ha társasággal jövök, a túra végén jóízűt lehet falatozni (Csali Csárda).Szóval Jóreménység utca, meg ami annak a végén vár, a sárga jelzés. Erdő, szűk ösvény, fejem fölött alagútszerűséget képező ágak. A reggelnek köszönhetően még fel nem szállt köd ijesztővé tette a helyet, főleg hogy az utolsóként magam mögött hagyott házakat őrző ebek még fontoskodva fel-felugattak. Egy kis aszfaltút jött, a köd felszállt, majd nemsokára egy sorompónál betértem az erdőbe a jelzést követve, és pár méter után egy vadkerítést értem el, amin egy forgókapun tudtam átkelni. Egy-két perc alatt elértem egy tájékoztató táblához, ahol jobbra ágazik le a piros jelzés, ezen fogok majd visszajönni, most egyenesen a sárga jelzésű úton maradva kezdem meg kapaszkodásomat a Zsíros-hegyre.
Szűk félóra menetelés alatt fel is érünk az Antal (Antónia)-árok tetejére az először enyhén, majd a végén egyre jobban meredekebbé váló ösvényen.
A táblával jelzett kereszteződésnél balra fordulunk a Zsíroshegyi út aszfaltcsíkjára, amelyet a kék , a sárga és a zöld jelzés is jelez. Az erdő és Nagykovácsi szélső házai között gyalogolva 5 perc múlva balra egy erdőnyiladékba érdemes egy kis kitérőt tennünk az egykori bányász emlékműhöz, amelyet egy hajdani csillesor jelképez, az emlékmű táblája az olvashatatlanságig van rongálva sajnos.
Az aszfaltos utat egy jobb kanyarnál balra egy sorompóval lezárt erdei útra cseréljük, mindhárom jelzésünk ezt követi, majd 3 perc múlva kiérünk egy nagy tisztásra, ahol a hajdanvolt Zsíroshegyi turistaház állt. A ház romos falmaradványait ma már alig lehet látni a benőtt növényzettől.A tisztásról balra megyünk tovább a kék háromszög jelzésű ösvényen, amely nemsokára kivezet az Alsó-Zsíros-hegy csúcsára (424 m). Az észak felé meredeken leszakadó sziklás hegyoromról káprázatos kilátás nyílik a Pilisre, a Kevélyekre. Az egész környezet a fenséges fenyvessel, a hatalmas sziklafalakkal és a kopár sziklaorommal párját ritkító látvány.
Miután kigyönyörködtük magunkat, visszatérünk a tisztásra, majd a már ismert útvonalon a Zsíroshegyi úton található nagy útjelző tábláig, ahol az Országos Kék Túra vonalát követve jobbra bemegyünk az erdőbe. Pár méterre jobbra találjuk a Nagy-Szénási tanösvény egyik szépen karbantartott állomását pihenővel és tájékoztató táblákkal. Itt már az Európa Diplomás fokozottan védett területen járunk.
A piros jelzés balra letér, mi a kék jelzésen maradva kapaszkodunk fel a füves hegyháton, fák hiányában a jelzést néhol a földből kiálló sziklákon találjuk, de toronyiránt is megközelíthetjük a Nagy-Szénás jól kivehető, jellegzetes csúcsát.
A Nagy-Szénás (550 m) egyedülálló Magyarországon, az elképesztő körpanoráma mellett, a hatalmas, kerek, füves kúpok, mint valami óriásbálna, terpeszkednek magasan a lakott részek fölött. Mintha egy rég alvó vulkán fűvel benőtt kráterében járnánk, nem véletlenül népszerű a hegy a túrázók, sportolók, kutyasétáltatók között.Nehezen tudunk elszakadni a fantasztikus helytől, de folytassuk utunkat a jól követhető kitaposott ösvényen délnyugati irányban. A jelzéseket keressük a földön, sziklákra festve. A kúpról leérve először jobbra, majd élesen balra tér kék jelzésünk. egy kis erdős szakasz után, szintben maradva ismét kiérünk egy elragadó nyitott, kopár részre, a Kutya-hegy nyergébe. A virágos réten sétálva előttünk a Kutya-hegy (559 m), a Budai-hegység legmagasabb csúcsa (holtversenyben a Nagy-Kopasszal).
A hegycsúcsig nem megyünk már el, a tisztás végén egy hatalmas, méltóságteljes fenyőfánál a kék jelzés jobbra kanyarodik le egy erdészeti útra, amelyen közepes lejtőn lefelé 10 perc múlva egy kereszteződéshez érünk, ahol jobbra kanyarodunk, maradva a kék jelzésen, majd ugyancsak 10 perc séta után egy újabb elágazásnál a kék keresztet válasszuk, megválva a balra letérő Országos Kék Túrától.
A kék kereszt jelzésű ösvényen a Hosszú-árok mellett gyalogolva bő fél óra alatt elérünk a már ismert kereszteződéshez, ahol a védett területet jelző tábla van, és csatlakozva a sárga jelzéshez balra fordulva jutunk a jól ismert forgókapuhoz, amin át visszatérünk kiindulási pontunkhoz.
Visszafele sétálva a Pilisszentiván és Solymár közti főúton felhívtam a Menyasszonyom, hogy mikor ér fel Pestre, és megkoronázván a csodálatos kirándulást, találkoztam vele, beültünk egy Frei Caféba, és fülig szarosan, széltől kifújt orcával beszélgettünk, közben ízlésesen kortyolgattuk a finom kávé különlegességeket. Na ilyen egy király nap!Felhasznált irodalom, melyért külön köszönet:
http://kirandulastippek.hu/budapest-kornyeke/nagy-szenas-zsiros-hegy
