Bringával fél óra alatt a fogaskerekű alsó végállomásánál voltam (Városmajor), könnyed tempóban haladtam, nézelődtem mint Hello Tourist. A Margit-hídon átkelve gyönyörködtem a Dunában, a Parlamentben és a Margitszigetben. Pestről Budára érve éreztem a síkság végét, és a dimbek-dombok közti haladás jobban igénybe vette nem túl rózsás erőnlétem. Bárhogy is, a fogaskerekűig érve sehogy nem sikerült kimelegednem, így jól esett a hideg menetszélből a fogaskerekű zárt utasterébe érni, ahol kellemes idő volt, hála az ablakokon át besütő napfénynek. Bő negyed óra alatt a felső végállomásra (Széchenyi-hegy, Gyermekvasút) zötykölődtem a piros vassal. Kiszedtem a bringámat a fogaskerekűből, és eltekertem a kisvasútig, majd a sínpár melletti úton a Normafáig. Finom rétesillat csapta meg orrom, és ha hátizsákomban nem hozok finomságokat, biztos megállok falatozni egyet. Erős voltam, és még csak nem is lassítottam bringámmal az illatok mellett, mentem tovább egészen a Libegőig, ahol lelakatoltam a bringámat egy oszlophoz, és gyalogszerrel folytattam utam.
Felbaktattam az Erzsébet-kilátóig. A szép napos időben egész messze el lehetett látni, csak a hideg szél nem engedte, hogy sokáig bambuljak a tájba. Lejöttem vissza a Libegőhöz, és elindultam a játszótér melletti piros jelzésen, enyhén lejtős úton. Másfél kilométer múlva frankón jelzett nyilas tábláknál a Szépjuhászné tábla irányába mentem, mely már a sárga jelzés. Mentem az erdőben, egyre kevesebb ember jött szembe, élveztem hogy körbeölel a természet. Neszeltem az erdő zajait, meg-megállva, hátha meglátom a csicsergés vagy a levélzörgés apró okozóit. Kismadarakat láttam, egyéb erdei állatkákat nem, de sejtettem hogy ezen a frekventált útvonalon nem is lesz hozzájuk szerencsém. A sárga jelzés kitartóan kanyargott, enyhe emelkedőkkel és lejtőkkel. A kisvasút pályáját is kereszteztem, és pont jött egy szerelvény amikor elhaladtam arra, volt is nagy integetés a vonaton ülőknek. Az erdőben így kora ősszel még alig-alig voltak sárga levelek, főként a zöld volt az úr, a napfény néhol beszűrődött az ágak között, igazán csodás időpontot választottam ehhez a kiránduláshoz. Aztán fogyott az erdő, erősödtek a közlekedési zajok, nem volt kérdés hogy egy főúthoz érek, a 22-es busz vonalát kereszteztem. De átmenve a zebrán, tovább haladva a sárga jelzésen, keresztezve a kisvasút pályáját, erős kaptatót követően elértem a Hárs-hegyi kilátóhoz. Innen is csodás panoráma nyílt a környékre! Az Erzsébet-kilátóból nem látható terület is láthatóvá vált, így egyáltalán nem volt kár eljönni ide.
Kinézelődés után lejöttem a kilátóból, 1 óra 15 perc alatt visszamentem a sárga, majd a piros jelzésen a bringámhoz, és a Libegőtől lefelé vezető műúton nem sokat fékezve 30-40 km/h-val negyed óra alatt lent voltam a főútnál, onnan további pedálozásmentes szakaszon 40-50 km/h-val leértem a Városmajorig, és fél órán belül otthon voltam. Jó volt ilyen irdatlan nagy sebességgel száguldani az erdei séta után, igazi felüdülés volt ez a kirándulás minden tekintetben!
